NAPLÓK: fiaiéi Legutóbbi olvasó: 2025-04-02 09:31 Összes olvasás: 6644| 152. | [tulajdonos]: a lélek kimaradt | 2024-12-19 00:24 | Nem tudtam elolvasni egy könyvet. Nem ment.. Valami hiányzott.. Aztán tegnap rájöttem arra hogy nincsenek a könyvben kontrasztok, nincsenek elpilledések.. De vannak hangyák..
Nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy nincs főszereplő nincs gyökér.. Nincs aranyszál.
rongyosra olvastam 20 oldalt, mire rájöttem, hogy ez azért tökéletes mert ott van a mesterséges intelligencia.. Hirtelen ugrott be, akkor amikor mindegyik fáról mindenki tudott valamit Jéghideg könyv..
Kimaradt a lélek. | |
| 151. | [tulajdonos]: most már értelek | 2024-12-19 00:07 | Te az a fajta kivétel vagy, akitől kifejezetten szívesen olvasok kötetlen formát, mégpedig azért, mert őszinte. Semmi modoros felhang, semmi megfelelés, lesz, ami lesz és carpe diem-írások. Ezt szeretem bennük, ráadásul szórakoztatnak is, végig tudom olvasni valamennyit.
Azért használom a "kivétel" szót, mert általában szívesebben olvasok kötött formájú verseket.
Benyhe János Professzornak (a Magyar Pen Club főtitkára volt, író, költő, műfordító, tavaly hunyt el) volt egy örökbecsű mondata: "gyakran fogalmuk sincs a verstanról, a versírás hagyományos kötelmeiről és formáiról, eszközeiről és technikájáról, (...) a szabadvers-áradat nem ritkán a dilettantizmus leple, melegágya"
Sokaknál érzem ezt, itt is. (természetesen nem mondok nevet)
Aki leginkább támadja a kötött formát, leginkább annál. Mert az NEM TUD kötött formában írni, csak azt hiszi, hogy tud. S kompenzál, éppen ezzel, hogy habzó szájjal támadja a formatartó verseket, érvel a szabadvers mellett, ezzel próbál mentséget keresni a saját tehetségtelenségére.
Nálad nem érzem ezt, mert HITELESEK az írásaid. Nem akarsz mindenáron megfelelni, nem helyezed önmagad egy saját készítésű dobogó legmagasabb fokára, és nem akarsz "védett madárrá" válni, akit érdemtelenül fogadnak el - legalábbis, nem az irodalmi kvalitásai miatt.
Írj, Blue, mert Belőled még lehet nagyon jó, ha tanulsz.
Nem vagy beképzelt, nem az éveid és a diplomáid számának állandó emlegetésével szeretnél tiszteletet kivívni (mert sajnálatos módon, vannak, akiknek a stílusából nem vehető észre a lexikális tudás SEM, nemhogy az intelligencia és a műveltség, ezért sokszor és sokat kell bizonygatnia...), hanem az ösztönösen aranyos, szédült, szabadon áradó személyiséged és őszinteséged miatt szívesen fognak olvasni Téged.
Szerintem.
Stiller Krisztát pedig, véleményem szerint olvasd el átfogóbban: hidd el, találsz Neked valót. Azt gondolom, ő leginkább mosolyog azon, ami az üzenőfalán zajlik...kisujjában a költői mesterség minden összetevője, megkockáztatom, hogy a tegnapi vitát kiváltó versét kb. öt perc alatt írta meg (de csak azért tartott ilyen sokáig, mert be is kellett gépelnie:), bármikor, bárhol, bárhová letesz akármilyen versformát, beleköthetetlen tökéletességgel. Formalista, lehet, de akkora profizmus birtokában van, ami elképesztően ritka.
Szóval, ne szegje a kedvedet semmi. Ha már öten olvasunk rendszeresen, hidd el, megéri.
Szeretettel: V.A. | |
| 150. | [tulajdonos]: hm | 2024-12-11 21:34 | A mesterséges intelligencia sötét arcai videó aéatt találtam.. amit természetesen AI adott elő. Ez tetszett
Azért lenne pár kérdésem...
Szerinted melyik kutató érti teljesen a hangyákat? (Hogyan kellnek át az amazóniai vándorhangyák a vízfolyásokon? Mik egészen pontosan azok az ösztönök? Stb.)
Szerinted a világ teljes mértékben megismerhető (lesz valaha is)?
Szerinted mit kutatna elsősorban egy ilyen intelligenciával rendelkező lény?
Szerinted az alkalmazkodás és a korlátlan felfogóképesség azonos a kreativitással?
Szerinted egy egyedülálló lény vajon mennyire lenne magányos? Hogy viszonyulna a mi logikánk szerint számára veszélyt jelenthető esetleges jövőbeni versenytársaihoz?
Szerinted a morál, erkölcs és etika tisztán logikai alapokon (érzelemmentesen) nem magyarázható meg?
Szerinted létrehozható a jelenleg ismert eszközeinkkel egy ilyen intelligencia, illetve az általunk jelenleg ismert és alkalmazott logikai alapokról indulva felgyorsított mesterséges evolúcióval létrejöhet -e?
Szerinted ismerjük -e akár mi magunk is teljes mértékben, hogy az emberi intelligencia, illetve a logika hogyan működik valójában?
És ez csak pár kérdés... | |
| 149. | [tulajdonos]: Adam | 2024-12-11 19:33 | Remélem Adam, hogy sosem tanullak meg, hogy mindig lesz egy rejtett zug, amit magadnak tartasz fenn, egy szeretés, amit nem mondasz el. Hívtál magadhoz. Amit láttam, ami leírtam, nem volt szép, de mit is értünk mi a szépségen? Nem volt ott feleség, méz szőke hajú. És nem fogsz egy könyvet sem elégetni , hiszen tudod, a National újságok is ott vannak a dobozban még. Csak annyi történt, hogy elhívtál a kertedbe. Leírtam, amit láttam, indákat, a szőlőtőkék valaha volt zamatát, amik annyi mindent éreztek, és pimaszul kilestek. A szeretkezést is - mondtad, aztán félrefordultál. Hazudtál, mikor kérdeztem, hogy mi van veled. Volt a szövegben Beethoven, volt abban a vizek istennője, és még annyi felesleges kacat, szavak, amiknek értelmük semmi. Egyről nem beszéltél, a kockás plédről, a szaladó fényekről délután , a hosszú fűben fekvő Izabelláról. Arról a nyárról. Áfonyának hívtad, és Áfonya volt az íz, amit a szájáról csókoltál. Áfonya ízű áfonya, és te kóstoltál hamisítatlan nőt.
Forrongott a világ, nem láttátok meg a káoszt, egymás tisztaságát éreztétek. Izabella nem él, azt mondtad, hogy csak a másik dimenzió, ahol ott van. A Sarkcsillag közelében. Rázkódott a vállad és a fejed ütötted a fenyő törzsébe, üvöltöttél. Véred szaladt a nő után.
A kert nem volt szép, eltemetted Izabella pajkos illatával. Kettős érzésem volt, amikor nálad jártam, viccelsz, vagy megvetsz? Egyiket sem. A gitár maradt de nem játszottál rajta. Húrokat pengetek, elengedem. Hívtál magadhoz a kertedbe, és megrökönyödtem a szőlőindák láttán, a borostyán futásán az akácok törzsén, az oak fán, és most meghatódom azon a kerten amit mutattál, mert nem a rossz nyílászárókat látom, nem az indákat, mert ezeken át kell lépni, hogy tudjalak követni. Izabellát látom, a teát, néha epret, elképzelem fehér mellét a teliholdnál. Türkiz fények hulltak rá oldalról ahogy simogattam lustán egy versből idézett " arcéled kemény meleg és kék / szemeid sötétbarna remegés"
Kiszáradt noha szőlőtőkén mászkál a macska. És te a napban fürdeted az arcod. Videó a kezedben, azt a kegyetlen arcod ismerem Adam. Megfeszülő bőr, árkok, szemed alatt karikák. Aztán az erőltetett mosolyt - lenézel a fagy repesztette járdára és látod a gazokat, amit szégyellsz, de könyörtelenül veszed ezt tovább, remeg a kezed. Ez az a ház, a macska lesz, aki körbe vezet, a szőrén átsüt a nap. Ide jöhetsz bármikor, nem zárlak ki az életemből -hallom, mint az a másik, aki bánt. Azt álmodtam, sárga virág voltam egy ház tövében, és én, amikor ezt mondtad, egy sárga virágot láttam. Vérehulló fecskefüvet. Lassan értem meg, hogy ez a területed, és hogy ez amit látok az életedből, minden nap ugyanaz, a múltban élsz, ahogy én is, múlt nélküli ember nincsen. A fehér falról potyog a vakolat. Vizes a ház. Ajtó, ferde lépcső, sánta macska. improvizálsz, dzsessz szólamokat képzelek hozzá, elhalón. Arcélek. Melegek és kékek. Kettőtöké.
Meghívtál magadhoz, megmutattad a napfényt játszani a a göthös macska szőrén, a vékony utat. Ezt láttam, néha csal a szem, de a lélek soha. Virág vagy, sárga virág a fal tövében, melegedj. Kösz, hogy megosztottad velem az eldugott zugokat amikkel nem dicsekszünk. Vérehulló fecskefű.
(Hol volt hol nem volt nők, és férfiak, ugyan! ) Ami marad az a zöld szem, mézek színei a hajban, a legnagyobb telihold)
De a sárga virág te vagy a ház tövében, egyetlen szirmodon átsüt a nap. Hallgatok a mólón, mindegy hol van ez a móló, nem ez a lényeg. Ha megeresztik a zsilipeket, a földet, a mólót nem érzem már.
| |
| 147. | [tulajdonos]: . | 2024-12-07 22:11 | Aki vadállatot csinál magából, megszabadul az emberi lét fájdalmától.
Angol nyelven: "He who makes a beast of himself gets rid of the pain of being a man."
Az emberi lét fájdalma maga a gyengeség, az önostorozás és a lelkiismeret. Abban a pillanatban, hogy valaki képessé válik többnek lenni, tökéletesebbnek mint egy átlagos ember, képes lesz át is lépni az összes ilyen gyengeségen, és ezzel fájdalmon is.
Amíg gyenge vagy, addig felesleges fájdalmaid is lesznek. Az emberekbe belenevelik, hogy az a természetes ha elnyomják ösztöneiket, a horda érdekét szem előtt tartva, közjólét és a többi demagóg marhaság. Nem szabad. Mindig te önmagad vagy a legfontosabb, minden más csak utána jön.
Vannak erős, és vannak gyenge emberek.
Vannak boldog, és vannak önsanyargató emberek.
Te döntesz, melyik részbe akarsz tartozni. | |
| 146. | [tulajdonos]: mosolygok | 2024-12-07 22:06 | Valaki mindig elmegy
amikor a novemberi nap kis fénypászmája végigfut a vörös szobán
a gyermekkor elfeledett színhelyén mi egykor odú mára csak díszlet
aranykori töredék fakóvörös az öregedő vászon ahogy Matisse
utolsó leheletével sóhajtva búcsút int a tiszta színeknek feledve
minden mást mi ecsethez kötné mi újrafestené a vörös szobát
álmai csendben halkuló otthonát
Mondj mesét a lányról te vászon
s az üvegtelen ablakról is a kertbe
látni vibrál minden mégis nyugodt
vagyok ahogy nézem
Valami készül
itt valami jó nem akarom nem tudhatom mi csak nézem látom a mozdulat
szavak nélküli költészetét érzem a tea ízét látom a színek nyers pompáját
vadul nem gondolok semmi másra akár szelíd őzek az árokparton | |
| 145. | [tulajdonos]: egy blogban vagyok vele! | 2024-12-03 00:56 | Életuntságod nem megjátszott, őszinte a végtelenségig, kegyetlenül csípős észrevételeid fenntartás nélküli őszinteségedből fakadnak, és nem veszélytelen kajánságból születnek. Eleinte csodálkoztam rajtad, aztán megértettem: a szentimentális lélek így álcázza gyengeségét. A kegyetlenség itt nem más, mint az érzelgősség fonákja. Sebeket ejtesz, mert attól félsz ellágyulsz. Én is, egymás kirakós puzzle játékai vagyunk. Az est és a hajnal. Sokat élt életed hallgatom, mert sokat élsz barátom, és sokat sírsz. A lélek fura hangjai ezek, hogy ugye megtaláltuk egymást, és veszítettünk. Félek, ahogy énem másik fele hirtelen kiemelkedett a tengerből, hogy itt vagyok, és tudom, hogy sírni kell, mert soha nem egymáséi zokogás terít be engem és téged, a szőkét, s a vöröset.
- Tudod mit álmodtam? Hatalmas fényként jöttél a szobámba, de az a fény nem volt arany, inkább óarany ragyogás, vörösen izzottál, magad voltál az élet, magad a FÉNY… Nevettem álmomban, de hisz meglátogatott a fény, hozta magával köntösét, hogy betakarjon. Leültél az ágyam szélére, csak úgy puhán mellém, fény voltál, én a sötét. Bolond kontrasztok táncoltak a szobában, tenyerem nyitva tartottam, mert egy kővel a musztángod agyon akartam csapni, a vadlovat, min szeretkeztél, de a tenyeremből kivetted lazán a kavicsot, furán fényarccal néztél, és belecsókoltál tenyerembe, mint lepke szárnya, olyan volt az a csók, aztán kacagtál.
Nevettél, ébresztettél, barátom itt vagyok, érted, nincs semmi baj én csak csókolni jöttem téged, a fény csókját hoztam néked, a tisztaságot, a szépet. Meg akartalak csókolni azt hiszem, de hirtelen nem lett arcod, kétségbeestem, hol vagy, hová tűnt, a szemeid sem látom! Sóhajtva emelkedtél ágyamról, mondtam, ha megismered önmagad, ha újra tiszta leszel, ha nem a nőktől várod a feloldozást, akkor látni fogod hatalmas gesztenye szemeim, nevető szám, és csókolni foglak, de úgy, hogy megszűnik a világ körülöttünk... a gerincem ívben feszül, mert nem bírom a rengeteg kéjt testemen, mit nekem adsz, akkor látni fogsz, de addig nem. És egy versed kántáltam a versemből két sort lélek lélekhez simul, szemünk puhán egymásra hull. Aztán elmentél. Sírtam bele a párnámba, mert fölzokogva rájöttem: itt hagyott, itt hagytál fény! Gyere FÉNY!
Írtál nekem, és én nem vettem komolyan, ó te kimászol mindenből. Kérted, hogy hallgassak Leonard Cohent. Megtettem, gyönyörű szólamok, még a linket is átküldted, és a végén tőlem kérted, hogy erre jó, ez szóljon, ha repülök messze, és a versedből egy részletet kértél ”Még kérdeném, mennyi az élet… Mi vár még rám? De már vonszolja tovább magát” és mint kirakó fura figurái meséltem neked szerelmekről. Aki imádja az életet, talán nem veszi komolyan a halált. Játszol gondolattal, ha én nem leszek. De ez tündérek tánca a víz tükrén önmagad elrejteni nem lehet. Szerelem, és hány asszonyt tettél boldoggá, de te csak szeretni akarsz, megfogni a nőt, és figyelni rá, hozzábújni, hogy menny és pokol összeérjen, gerince roppanása, sikítása tiéd legyen, jó legyen neki. Azt hiszem, olyan vagy, mint az a fa, amibe belecsapott udvarunkon a villám, kettétört, de a gyökerei tartják egymást, aztán ha vénül, a gyökerek száradnak elengedve egymás fa-kezét, és kettétörik minden. Egyik erre dől, még ránézve a másikra, hogy ne menj, mert szeretlek, de menni kell, ez már tépett remény. Még egy utolsó sóhaj kitör mindegyikből, talán sikítás. Kér a fa ága, hogy maradj, hatalmas a villám ereje, és a tűz ropogása, ez a fa halála, de ott az élet, érted?
Mert új sarjadás, pici levelek tánca az esőben, remeg a vízcsepp kis levelek nevetésén.
A veled való szeretkezés után nem undor vagy kétségbeesés maradt vissza, mint máskor, hanem kacagás, akármilyen mérges voltam rád, végülis mindig mosolyognom kellett valamilyen abszurd mókádon, noha fájó szívvel döbbentem rá, hogy sosem foglak egészen elérni, a magamévá tenni, sőt ez a férfi még jóbarátom sem lesz - gondoltam -, legföljebb a saját maga szabta feltételek szerint. Társtalan, kíméletlen tűz lobog bennünk, ez teszi izgalmassá csókjaink: olyan jó ölelésed betakar, de mégis megvetlek néha, megvetsz te is. Ha szemedbe nézek, önmagam képmását látom, önmagad erdejét látod. Csend van. Már kibuggyan a könny, mert nem pislogunk, és hirtelen nem tudom, én mi vagyok: éj, vagy hajnal karjaidban!
Néha nem kell mindent érteni, úgy tiszta, szép, érezz csak. Érezz, ennyi elég…
ATYAÉG DE SZART ÍRTAM! 2010-ben.. | |
| 144. | [tulajdonos]: nem hiszek a véletlenekben | 2024-12-03 00:50 | Bengt Berg Mein Freund der Regenpfeifer (Az én barátom, a bíbic) című műve egy természethez kapcsolódó írás, amely az író madarakkal és állatokkal való találkozásait mutatja be. A könyvben különösen a bíbicek (Charadriidae) kerülnek a középpontba, akikkel az író személyes kapcsolatot ápol. Az írások nemcsak természettudományos megfigyeléseket, hanem érzelmekkel és lírai hangulattal teli leírásokat is tartalmaznak.
Bengt Berg, aki híres svéd , természetvédő és író volt, e könyvében az állatok iránti szeretetét és elkötelezettségét közvetíti. A könyv stílusa egyszerre informatív és érzelmes, így különösen ajánlott mindazoknak, akik érdeklődnek a természet és az állatok iránt
WIKIPEDIA – DIE FREIE ENZYKLOPÄDIE
WISSEN.DE
Mit követtem el, hogy egy madárról szóló könyv fog segíteni egy svédtől?
Szóval meghozatom e könyvet.. Én is makacs vagyok és imádom a természetet
Ha sci-fit írt volna akkor röhögnék.. De természetről írta ezt a könyvet! Még egy azonosság egy blogban vagyunk!
. | |
| 143. | [tulajdonos]: Barátom a bíbic | 2024-12-03 00:46 |
Böktem egyik könyvére, ami segít! Íme:Bengt Berg Mein Freund der Regenpfeifer (Az én barátom, a bíbic) című műve egy természethez kapcsolódó írás, amely az író madarakkal és állatokkal való találkozásait mutatja be. A könyvben különösen a bíbicek (Charadriidae) kerülnek a középpontba, akikkel az író személyes kapcsolatot ápol. Az írások nemcsak természettudományos megfigyeléseket, hanem érzelmekkel és lírai hangulattal teli leírásokat is tartalmaznak.
Bengt Berg, aki híres svéd ornitológus, természetvédő és író volt, e könyvében az állatok iránti szeretetét és elkötelezettségét közvetíti. A könyv stílusa egyszerre informatív és érzelmes, így különösen ajánlott mindazoknak, akik érdeklődnek a természet és az állatok iránt
WIKIPEDIA – DIE FREIE ENZYKLOPÄDIE
.Jajistnem ez nem vicc a mesterséges inteligencia elküldött egy blogba ahol látom ezt a svédet, egyet lapozom, a régi blogom ott találom!!!!!! Ez sok véletlen..
jó, ha ebből lesz valami olvasni fogja az egyik legnagyobb író a világon! Hiszen úgy segít, hogy nem tud róla! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
