NAPLÓK: fejlakók Legutóbbi olvasó: 2025-11-17 18:57 Összes olvasás: 121607| 1042. | [tulajdonos]: Torkán János | 2021-04-03 15:31 |
Izsa
Szeme sugarától a vakok látók lettek,
Tiszta szép szavától a bénák lábra keltek.
Nincs benne rossz, hisz nem kér, csak oszt,
Szívek templomából kiűzi a gonoszt.
Ám, közel a nagy dél, megteltek a termek,
Tedd meg Júdás tedd meg, amit meg kell tenned
Szőlőnek könnycseppje lesz a piros vérem,
Búzamag szép teste a megtöretésem.
És eljött a nagy nap, az igazság napja,
Ki életét adta, immár visszakapja.
A hegyek tetejére állítják a Fát,
A Golgotán Jézus, Moriján meg Izsák.
Szállj madár, szállj, ültesd rá újra a Magot,
Kéljen belőle zsarát, mely éjjel felragyog.
De ami felizzott, ki is kell hunynia,
Így lehet Megváltó az Embernek Fia.
Lábain földbéklyó, fején napkorona,
Két oldalát húzza latrok kettős sora.
Amint fent, úgy lent is, törvényt kell tartani,
Bölcsőjét feszítik anyagnak karjai.
Megtöretett, immár elvégeztetett,
Longinusz lándzsája tárja fel a sebet.
Anyjára száll a vér, elválik a víztől,
Függönyhasadással a szentség a képtől.
Nézzétek halandók, és lássatok csodát,
Mily isteni gyönyör járja át a Fát.
Nincs olyan földi szó, mi hozzája felér,
Színe vakítóan csodaszép, hófehér.
De egyszer csak eltűnt, leszállott a mélybe,
Vizet ment önteni fának gyökerébe.
Ágak-bogok zúgnak, búslakodnak nagyon,
Ám apró rügyek nyílnak a harmadik napon.
Zöld pompába borul Pünkösd ünnepére,
Hogy gyümölcsöket hozzon Isten íze, vére.
Nem ment fel a mennybe, dehogy vált Ő köddé,
Virágokat ültet örökkön-örökké.
A csengő-bongó, kalapáló, szentszegekben összeálló szívjelekben,…
valahol mélyen a szívedben.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
