NAPLÓK: egy apához Legutóbbi olvasó: 2025-09-10 00:17 Összes olvasás: 20312| 7. | [tulajdonos]: negyedik bejegyzés | 2006-07-07 14:52 | Voltam orvosnál. Sokat kellett várni. A váróteremben megismerkedtem egy lánnyal. Már van egy hét éves kisfia, de azután sokáig nem sikerült teherbe esnie. Hormonokkal kezelték, s most végre állapotos. Nagyon boldog. Sok nőt elkísért a férjük, partnerük, még a gyerekeik is. Ültem a váróteremben, fáztam, s nagyon egyedül voltam a sok ember között. Elképzeltem, hogy belépsz, mellém ülsz és beszélgetünk.
Az orvos megvizsgált. Teljesen ledöbbent, s vagy ötször elismételte: „Nagyon nagy a hasa, ez nagyon nagy baba”. Kedves volt. Ez az ember a jó kedélyével, vitalitásával eddig nagyon sokat segített nekem, csak néha kisség kapkod, siet, zavaros.
Amikor vizsgált, a hasamon keresztül körbetapogatta a méhemet, s így számomra is érezhetővé vált, hogy valójában mekkora. Jól esett, ahogy kicsit megnyomkodta. Ilyenkor a méh izmai és szalagjai állandó feszülésben vannak, s ez a nyomkodás kellemes, pihentető masszázsnak tűnt.
A vége azonban nem lett ilyen jó a találkozásnak. Az a szokás, hogy minden vizsgálat után fizetned kell, bár ennek semmi nyilvánossága nincsen. Én ennél a fázisnál mindig rettenetesen zavarban vagyok, mert olyan ál, tisztázatlan helyzet ez. Jobban szeretném, ha megbeszélnénk, alkalmanként mennyi jár, s ne ilyen csúszópénz legyen. Úgy búcsúztunk el, hogy már rohant egy másik beteghez, orvosok, nővérek voltak körülöttünk, ő kapkodott, s bár láttam, hogy várja, olyan zavart voltam, hogy nem tudtam neki odaadni a pénzt, pedig ott szorongattam a kezemben. Borzasztóan éreztem magam, s bár mosolygott, látszott rajta, hogy megsértődött. Kínos érzésekkel, fáradtan értem haza, s nagyon hiányoztál. Fölhívtalak, de csak két percet beszéltünk. Az orvosnak is szerettem volna telefonálni, hogy megbeszéljük, túl fáradt voltam azonban és nem tudtam magam rászánni.
Aztán a babán gondolkodtam, hogy nagy, nagyobb, mint ami a korából következne. Én pedig nem vagyok valami hatalmas, s látod, máris aggódni kezdtem, hogy esetleg nem tudom őt kihordani, vagy szülésnél lép föl valami komplikáció, s megint csak azért imádkozom, hogy legyen egészséges.
Eszembe jutott az is, hogy te kövér kisfiú voltál, s most is magas vagy. Te sem lehettél túl kicsi baba. Milyen jó lenne, ha megmutatnád a gyerekkori fényképeidet. Aztán pedig arra gondoltam, hogy mi lesz, ha neked nem fog Ő tetszeni, ha csúnyának fogod látni. Pedig azt szeretném, hogy örülj neki, hogy Ő örömet okozzon neked, s ha szeretnétek egymást. Még valami eszembe jutott, most először, hogy nem csupán a Babának lehet baja, hanem nekem is. S mi lesz, ha én esetleg meghalok, s Ő megmarad. Kérlek, ha ez bekövetkezne, ha akár szüléskor, akár később, velem olyan súlyos dolog történne, hogy nem lehetek az anyukája, ne hagyd Őt el, kérlek, akkor vedd magadhoz, s légy az édesapja, s neveld Őt föl helyettem is. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
