NAPLÓK: egy apához Legutóbbi olvasó: 2026-05-10 21:13 Összes olvasás: 20758| 1. | [tulajdonos]: első nap | 2006-07-06 19:21 | Olyan kórteremben feküdtem, ahová az elvetélt és abortusz utáni nőket fektették. Nagyon féltettem a Kicsit, s minden olyan bizonytalan lett, mintha idegen országba érkeztem volna, s minden következő sarok, minden következő pillanat ismeretlen.
Az orvosok nem tudtak mit mondani, azt mondták, a természet dönti el, marad-e a gyerek, vagy elvetélek, de az ágyból nem kelhettem fel.
Te végig a lelkemben voltál, de visszatartottam magam, hogy nem hívjalak, ne mondjam el, ne forduljak hozzád segítségért, mert nyugodt körülmények között akartam elmondani, nem ilyen szorongásos helyzetben. Hétfőn azonban még mindig nem tudták megmondani, hogy mikor engednek haza. Apu haldoklott akkor, neki már nem szólhattam, s Laciékkal is nehéz lett volna megosztani a történteket. Nem volt munkám hivatalosan, se pénzem egyáltalán, semmim, ami biztonságot adna a döntésem után, s mindenki csak az apáról kérdezett, rólad, s aggódva csóválta a nyíltan, vagy titokban a fejét. Milyen jó lett volna valakihez hazamenni akkor, vagy legalább hazatelefonálni. Amikor már ki tudja hányadszor tört rám ez a vágy, fölhívtalak. Te azonnal bejöttél, s én örömmel gondoltam, hogy azért indulsz hozzám nyomban, mert fontos neked, mert mellettem leszel, s szinte el se akartam ezt hinni. Aztán jöttél, és hidegen, elutasítóan beszéltél, hogy neked nem is lehet gyereked, hogy vagy téged választalak, vagy a gyereket, megvádoltál, hogy mesterségesen akarom megtartani, s kijelentetted, hogy ez nem hoz minket közelebb. Fölháborított téged, hogy az akaratod ellenére cselekszem, többször elmondtad, hogy ez még nem is gyerek, mégy egy injekcióval is meg lehet semmisíteni, s hogy gondoljam meg, te nem leszel mellette, az biztos.
S nekem akkor már megváltozott a szervezetem, s az, ami akkor még nem volt gyerek, engem már fizikailag és érzelmileg is rég anyává változtatott, a te gyermeked anyjává. S ebben benne volt minden simogatásom, minden együtt eltöltött pillanat. Minden, amit addig tettem, amiben hittem, ami miatt én neked voltam... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
