az utolsó alma: mér-KŐ-zés


 
2845 szerző 39304 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Fehérsírás
Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
Szakállas Zsolt: Így tűntünk el...
Szakállas Zsolt: mátrix
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 1 órája
Szilasi Katalin 10 órája
Bátai Tibor 11 órája
Nagyító 11 órája
Szőke Imre 12 órája
Filip Tamás 12 órája
DOKK_FAQ 23 órája
PéterBéla 23 órája
Pálóczi Antal 1 napja
Tímea Lantos 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Ötvös Németh Edit 2 napja
Gyurcsi - Zalán György 2 napja
Bara Anna 3 napja
Tamási József 3 napja
Szakállas Zsolt 4 napja
Duma György 5 napja
Mórotz Krisztina 6 napja
Mátay Melinda 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 8 órája
Janus naplója 10 órája
ELKÉPZELHETŐ 14 órája
Hetedíziglen 14 órája
az univerzum szélén 17 órája
útinapló 20 órája
A vádlottak padján 21 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 1 napja
Zúzmara 1 napja
PIMP 2 napja
nélküled 2 napja
az utolsó alma 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 3 napja
Conquistadores 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: az utolsó alma
Legutóbbi olvasó: 2025-09-16 08:26 Összes olvasás: 81150

Korábbi hozzászólások:  
803. [tulajdonos]: mér-KŐ-zés2022-07-23 11:57
„(…) ellenfél nélkül nincs meccs.” (Kukorelly Endre)

„[Lev Sesztov] Kapcsolata Husserllel a század talán legszebb példája arra, hogy ellenfelek miként őrizhetik meg egymás iránti tiszteletüket, sőt barátságukat. Husserl, akinek az utolsó szó mindig az ész szava volt, nem volt hajlandó átlépni abba a titokzatos és rejtélyes tartományba, amely túl van észen és értelmen, s amelyben már a remény, a hit, a vak meggyőződés és a belső igazságtudat kormányozza az embert. Sesztov, miután megismerte Husserl írásait, elsősorban nem filozófusként, hanem érző és szenvedő emberként igyekezett azokat cáfolni. „Feltétel nélkül készek vagyunk arra, hogy a követ, a butaságot, a semmit istenítsük. És egyikünk sem merészeli megkérdezni: ugyan milyen, miféle titokzatos erő bír rá minket arra, hogy lemondjunk minden reményünkről és bizakodásunkról, mindenről, amit szentnek s vigasztalónak tartunk, amit igazságosnak és üdvösnek látunk?” Hevesen támadta Husserlt. De nem igazságtalanul. S főként nem szeretet nélkül. És ezt Husserl is sejtette. Amikor 1928 áprilisában Sesztovot meghívták Amszterdamba egy filozófiai kongresszusra, amelyen másnap Husserlnek is előadást kellett tartania, a német filozófus azt üzente a rendezőknek, ne engedjék Sesztovot elutazni: mindenképpen szeretne vele találkozni. S először szembekerülve nagy és híres ellenfelével, Husserl alig várta, hogy közös amszterdami ismerősük lakásán befejeződjön az ebéd. Türelmetlenül félrevonta Sesztovot a szomszéd szobába, s ott, a könyvespolcok előtt állva, e szavakat intézte hozzá: „Igazságtalan volt. Egyfajta kőbálványt csinált belőlem, azután felállított egy magas alapzatra, és egy kalapáccsal szétverte ezt a bálványt. De vajon tényleg ennyire kőszerű volnék?” Husserl szavaiból érezhetően árad némi keserűség. Keserűvé akkor válik az ember, ha érzékeny pontján érintik meg. Sesztov pedig ennek volt nagy mestere. Szeretett mások lelkébe behatolni - ahogyan ő mondta: mások lelkébe elzarándokolni. Husserlt is jól ismerhette már belülről, még mielőtt személyesen találkoztak volna. Husserl azonban, mivel nemcsak nagy gondolkodó, hanem nagy ember is volt, érezte, hogy Sesztov nem hiúságból és elfogultságból támadja. Amikor évekkel később Sesztov meglátogatta őt Freiburgban, így mutatta be az orosz emigránst az éppen nála vendégeskedő amerikai filozófusoknak: „Kollégám, Sesztov; eddig még soha senki nem támadott meg olyan élesen, mint ő -- és azóta tart a barátságunk.” S mi egyébbel viszonozhatta volna a barátságot, mint azzal, hogy felhívta Sesztov figyelmét Kierkegaard-ra. Arra, akivel egyébként neki magának sok vitája volt. Vagyis barátját olyan érvekhez segítette hozzá, amelyeket az őellene is használni tudott. A szellem valódi nagysága a jellem nagyságával társul.”

(Földényi F. László, http://epa.niif.hu/01000/01050/00151/pdf/EPA01050_holmi_1996-11_1596-1614.pdf)


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-16 07:01   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-09-16 00:30   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-09-15 23:54   Napló: Bátai Tibor
2025-09-15 22:01   Napló: Janus naplója
2025-09-15 21:55   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-09-15 21:39   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-09-15 21:27   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-15 21:04   NAGYÍTÓ /Burai Katalin:Pszichológiai nézőpont/
2025-09-15 21:02   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-15 20:21   új fórumbejegyzés: Szőke Imre