NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2025-07-02 02:26 Összes olvasás: 78043| 803. | [tulajdonos]: mér-KŐ-zés | 2022-07-23 11:57 | „(…) ellenfél nélkül nincs meccs.” (Kukorelly Endre)
„[Lev Sesztov] Kapcsolata Husserllel a század talán legszebb példája arra, hogy ellenfelek miként őrizhetik meg egymás iránti tiszteletüket, sőt barátságukat. Husserl, akinek az utolsó szó mindig az ész szava volt, nem volt hajlandó átlépni abba a titokzatos és rejtélyes tartományba, amely túl van észen és értelmen, s amelyben már a remény, a hit, a vak meggyőződés és a belső igazságtudat kormányozza az embert. Sesztov, miután megismerte Husserl írásait, elsősorban nem filozófusként, hanem érző és szenvedő emberként igyekezett azokat cáfolni. „Feltétel nélkül készek vagyunk arra, hogy a követ, a butaságot, a semmit istenítsük. És egyikünk sem merészeli megkérdezni: ugyan milyen, miféle titokzatos erő bír rá minket arra, hogy lemondjunk minden reményünkről és bizakodásunkról, mindenről, amit szentnek s vigasztalónak tartunk, amit igazságosnak és üdvösnek látunk?” Hevesen támadta Husserlt. De nem igazságtalanul. S főként nem szeretet nélkül. És ezt Husserl is sejtette. Amikor 1928 áprilisában Sesztovot meghívták Amszterdamba egy filozófiai kongresszusra, amelyen másnap Husserlnek is előadást kellett tartania, a német filozófus azt üzente a rendezőknek, ne engedjék Sesztovot elutazni: mindenképpen szeretne vele találkozni. S először szembekerülve nagy és híres ellenfelével, Husserl alig várta, hogy közös amszterdami ismerősük lakásán befejeződjön az ebéd. Türelmetlenül félrevonta Sesztovot a szomszéd szobába, s ott, a könyvespolcok előtt állva, e szavakat intézte hozzá: „Igazságtalan volt. Egyfajta kőbálványt csinált belőlem, azután felállított egy magas alapzatra, és egy kalapáccsal szétverte ezt a bálványt. De vajon tényleg ennyire kőszerű volnék?” Husserl szavaiból érezhetően árad némi keserűség. Keserűvé akkor válik az ember, ha érzékeny pontján érintik meg. Sesztov pedig ennek volt nagy mestere. Szeretett mások lelkébe behatolni - ahogyan ő mondta: mások lelkébe elzarándokolni. Husserlt is jól ismerhette már belülről, még mielőtt személyesen találkoztak volna. Husserl azonban, mivel nemcsak nagy gondolkodó, hanem nagy ember is volt, érezte, hogy Sesztov nem hiúságból és elfogultságból támadja. Amikor évekkel később Sesztov meglátogatta őt Freiburgban, így mutatta be az orosz emigránst az éppen nála vendégeskedő amerikai filozófusoknak: „Kollégám, Sesztov; eddig még soha senki nem támadott meg olyan élesen, mint ő -- és azóta tart a barátságunk.” S mi egyébbel viszonozhatta volna a barátságot, mint azzal, hogy felhívta Sesztov figyelmét Kierkegaard-ra. Arra, akivel egyébként neki magának sok vitája volt. Vagyis barátját olyan érvekhez segítette hozzá, amelyeket az őellene is használni tudott. A szellem valódi nagysága a jellem nagyságával társul.”
(Földényi F. László, http://epa.niif.hu/01000/01050/00151/pdf/EPA01050_holmi_1996-11_1596-1614.pdf)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
