Tentike, zsákom, kutyuska, cumma, Ármin, a plüssmaci, Bianca, a guminő…, ki hogyan nevezi elválaszthatatlan „társát”.
A kisgyerekek többségének van vigasztárgya, amelyet sokszor még a mosdóba is magukkal cipelnek. Sok szülő azonban mégis azt gondolja, valami nincs rendben a gyerekkel, ha ennyire ragaszkodik egy tárgyhoz. Azt kérdezik, mit ronthattak el, és hogyan tudnák leszoktatni róla?
A gyermeklélektan ezeket a tárgyakat ún. átmeneti tárgyaknak hívja. A tárgykapcsolat elmélet képviselője, Donald Winnicott szerint az átmeneti tárgyak segítik az anyáról való leválást. Ez a folyamat jó esetben 6-7 hónapos korban elkezdődik, ám előfordulhat, hogy még felnőtt korban is tart.
A vigasztárgy mindig ott van, amikor az anya nincs, és a gyermek saját maga uralkodhat fölötte. Ha szüksége van rá, magához veszi, ha éppen nincs, félre rakja. A tárgyon keresztül megtapasztalhatja, hogy neki is van hatalma a világ fölött.
Hmm.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
