NAPLÓK: az utolsó alma
Legutóbbi olvasó: 2025-09-18 08:43 Összes olvasás: 81318| 600. | [tulajdonos]: malombalomba | 2020-10-28 13:16 |
"A következő éjszakát a petershaini kovácsműhely szénapadlásán töltötték, és ott esett meg
először, hogy Krabat azt a különös álmot látta.
Egy rúdon tizenegy varjú ült, és őt nézték. Észrevette, hogy a rúd bal végén egy hely üresen
maradt. Aztán valami hangot hallott. Rekedt volt ez a hang, és mintha nagyon messziről jött volna: az ő nevét kiáltotta. Krabat nem mert válaszolni.
– Krabat! – hangzott fel másodszor, majd harmadszor is: – Krabat!
Azután így folytatta a hang:
– Gyere a schwarzkollmi malomba, nem bánod meg!
Erre a varjak is felemelkedtek a rúdról, és így károgtak:
– Hallgass a Mester szavára, engedelmeskedj neki!
Erre aztán felriadt Krabat. "Hogy miket össze nem álmodik az ember!" – gondolta, átfordult a másik oldalára, és újra elaludt. Másnap folytatta útját a pajtásaival, s ha eszébe jutottak a varjak, csak nevetett.
De a következő éjszakán megismétlődött az álom. Megint csak nevén szólította a hang, és újfent ezt károgták a varjak: "Engedelmeskedj neki!" S ez már gondolkodóba ejtette." (Otfried Preußler: Krabat a Fekete Malomban) |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
