NAPLÓK: csorvasz Legutóbbi olvasó: 2025-04-04 03:26 Összes olvasás: 6724| 7. | [tulajdonos]: Öngyilkosok, melankolikusok | 2016-09-04 20:57 | Nyáron -véletlenek folytán?- több német szerző könyve került a kezembe.
Pontosabban: német gondolkodóé (náluk kötelességszerűen előbújik a széplélekből a filozopter).
Misztikusaik (M. Eckhart, J. Tauler), költőik (Hölderlin, Novalis) érthetővé teszik homályt, megvilágítva a lélek tudat előttijét. Filozófusaik (Fichte, Schelling, Hegel) ködössé láttatják a tiszta fogalmi világot. A gondolkodás agórája, érthetetlen fogalmak zsibvására lesz. Ezek, tudom szentségtörő mondatok. Megnéztem B. Russel A nyugati filozófia története c. 700 oldalas opuszát. Ebben 17 (!) sort szán Fichtének és Schellingnek.
A fiatal Goethe hezitált, írói nyelvének a franciát v. a németet válassza.
+++
Kant : "Nem mindig mondom, amit gondolok, de soha nem mondom, amit nem gondolok."
+++
A. Camus tanulmányait forgattam. Valószínű a háború okozta traumák (trauma = seb, kár, vereség, pusztulás) alakították abszurd világlátását. A mediterrán színpompa , a nyelvi erő, a tartás méltósága mögött mindig settenkedő tragikum. Az élet, halál kérdéseit "értelmetlenítő", a történelmet "átlagoló" sors lesz egyik központi metaforája. Miképp a tenger, ami a hátán hord eleven, holtat, összeköt, szétválaszt. E sors elfogadása a kiút. Vagy mégse?
Filozófia alapproblémája: az öngyilkosság - írja Sziszüphosz mítoszában.
Nagynevű elődei szerint a filozófáló kérdezőt a jelenségek fölötti csodálkozás, ámulat hajtja előre, mikor a derék, erényes ember ideáját keresi.
+++
Az öngyilkosság (exagógé)a sztoikus filozófia egyik alapgondolata volt. Feltehető, a szép halál elfogadottsága, dicsősége harcmezők veszteseitől, szeszélyes római császárok által halálraítéltek tisztelőitől indult el.
A "hé exagógé" sereg kivezetését, hajó partra vonását, vki kiűzését tiulajdonából, áruk kiszállítását, belek kiürítését is jelentette, mielőtt filozófiai műszó lett.
Seneca fogalmazta meg legrövidebben az exagógét: "A természet egy bejáratot adott, de több kijáratot." (70. levél)
M. Cato (uticai) öngyilkosságával legyőzte ostromlott városát elfoglaló I. Caesart, mert így elkerülte a megaláztatást. Rezzenetlen olvasta előtte Platón párbeszédét, a lélek halhatatlanságáról szóló Phaidónt.
A Seneca kortársát, Thrasea Paetust szinrén Néró kényszeríti halálba. Tacitus eleveníti fel, miközben szertartásosan ereit fölvágta, így szólt: "Áldozzunk a szabadító Iuppiternek! Jól figyelj ifjú, és az istenek távoztassák el ugyan a rossz jelet. de olyan időkben születtél, amikor jó megerősíteni lelkünket állhatatos példákkal."
+++
Legközelebb, ismereteim szerint, 1755 -ben ír D. Hume - nem elítélően - az öngyilkosságról. "Istentelen dolog - mondja az európai babona - véget vetni életünknek, s ezzel fellázadni teremtőnk ellen. De kérdem én, vajon házat építeni, földet művelni, átszelni az óceánt, mért nem istentelen? Amikor ezt tesszük, olyankor szellemi és testi erőnket arra használjuk, hogy valami újítást vezessünk be a természet menetében; és ennél többet egyetlen ilyen esetben sem teszünk."
(id. Simon Blackburn: Filozófia, Geographia Kiadó, 2011)
+++
Ennyi rossz vég után még helyet kell szorítani M. T. Cicero rövid fejtegetésének, mit értettek a görögök és a rómaiak mánián ill. melankólián.(Tusculumi eszmecserék, III. könyv. 5. ). Szerinte a görögök a mániásokat (hé mánia=örültség, isteni ihlet, szenvedély) tisztelték (Aiasz, Oresztész példái), a rómaiak a XII.
táblás törvények alapján gyámság alá helyezték azokat "akik , nem bírnak magukkal".
Ezzel szemben, akiket a rómaiak hívtak "örjöngőknek", azokat a görögök melankoliásnak nevezték (Melané kólé= fekete epe).
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
