NAPLÓK: csorvasz
Legutóbbi olvasó: 2024-12-04 09:43 Összes olvasás: 6437| 10. | [tulajdonos]: A költő és a bölcsek | 2016-09-11 20:28 |
Élt egy okos ember, ki tudta, mikor mit kell mondania, leírnia. Mindig így tett.
Egy másik bölcs, füzetébe írta legrejtettebb gondolatait. Ezt naplónak hívta. "Itt jó helyen vagytok." - zárta le a napló fedelét.
Minek nevezzük a harmadikat, ki magának tartotta meg gondolatait. Egy idő után
jelentéktelenné vált benne mindaz, mit régebben fontosnak érzett. Majd annak se lett súlya, mit vél fontosnak, s mit nem.
+++
Élt egy költő Yknesföldjén, aki mindenáron el akarta tetetni magát láb alól. Először önmaga próbálkozott, rendre sikertelenül - ügyes szomszédok, mentősök megelőzték. Volt, hogy leimádkozták a 18 emeletes toronyház tetejéről, más alkalommal tűzoltők szabadították ki vasrácsos ajtaja mögül, kiemelve átdelejezett lényét a fürdőkádból, ahol a vízbe pottyant hajszárítóval együtt napok óta szendergett.
Egy kora őszi napon egy köztemető frissen ásott sírját választotta éjjeli nyughelyéül. Következő nap a rázuhanó koporsó, a jajgatására felfigyelő gyásznép mentette meg életét. Miközben halottat temettek, egy haldoklót az életbe hoztak a gyanútlan sírásók.
Lehet, a fátum jóakaratából, végül elütötte egy vonat. Tolókocsis lett, mára megvakult, nagyothalló. Etetik. Boldog, akár újszülött korában.
+++
Bármikor halunk meg, ha van isten, mindegy mikor, mert minden időpillanat végtelen közel van hozzá. Ha a semmié az utolsó szó, akkor is mindegy mikor, mert minden időpillanat végtelenül távol van a semmitől. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
