NAPLÓK: Zúzmara Legutóbbi olvasó: 2025-12-07 11:46 Összes olvasás: 181985| 1888. | [tulajdonos]: csak úgy | 2025-10-18 14:02 | A kisegér és a varázslatos könyv
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisegér, aki nagyon szerette a könyveket. Minden nap elbújt a könyvtárban, és olvasott mindenfélét. A kisegér nagyon okos volt, és sok mindent megtanult a könyvekből. De volt egy dolog, amit még nem tudott: hogyan lehet varázsolni.
A kisegér mindig álmodozott arról, hogy milyen lenne varázslónak lenni. Olyan dolgokat akart csinálni, amiket a könyvekben olvasott: repülni a seprűjén, beszélni az állatokkal, vagy akár láthatatlanná válni. De sajnos nem talált olyan könyvet, ami elárulta volna neki a varázslás titkát.
Egy napon a kisegér felfedezett egy titkos ajtót a könyvtár falában. Kíváncsian benyitott, és egy sötét folyosóra lépett. A folyosó végén egy fényes lámpa világított. A kisegér odasietett, és meglátott egy nagy asztalt, tele könyvekkel. De ezek nem olyan könyvek voltak, mint amiket eddig látott. Ezek csillogtak és ragyogtak, mintha valami varázslatos erő töltötte volna be őket.
A kisegér leült az asztalhoz, és elkezdte lapozgatni a könyveket. Egyik szebb volt, mint a másik. Voltak benne mesék, versek, dalok, rajzok és képletek. De ami a legjobban megragadta a kisegér figyelmét, az egy vastag bőrkötésű könyv volt. A borítóján ez állt: A varázslás nagy könyve.
A kisegér izgatottan felütötte a könyvet, és elolvasta az első oldalt:
"Kedves Olvasó!
Ez a könyv nem egy átlagos könyv. Ez a könyv varázslatos. Ha ezt olvasod, az azt jelenti, hogy te is varázsló vagy, vagy legalábbis szeretnél az lenni. Ha így van, akkor gratulálok! Ebben a könyvben megtalálod mindazt, amire szükséged van ahhoz, hogy elsajátítsd a varázslás művészetét. De vigyázz! A varázslás nem játék. Csak akkor használd, ha valóban szükséges. És soha ne feledd: minden varázslatnak ára van."
A kisegér alig hitt a szemének. Végre megtalálta azt a könyvet, amit olyan régóta kerestet! Most már ő is varázsolhatott! Boldogan lapozta át a könyvet, és tanulmányozta a varázsigéket és bűbájokat.
De ahogy haladt előre az oldalakon, egyre furcsább dolgokat vett észre. A könyv ugyanis nem csak tanította őt varázsolni, hanem beszélt is hozzá! Mintha érezte volna a kisegér gondolatait és érzéseit.
• Szia! - mondta egyszer csak a könyv hangja.
• Szia! - válaszolt meglepődve a kisegér.
• Örülök, hogy találkoztunk. Mi a neved?
• Én… én Csipke vagyok.
• Csipke? Milyen szép név! Én pedig a Varázslás nagy könyve vagyok. De ha akarod, hívj csak Varázskönyvnek.
• Varázskönyv? Te… te beszélsz?
• Persze, hogy beszélek. Hiszen varázslatos vagyok. És te is az vagy, Csipke. Te is varázsló vagy.
• Én? Varázsló? De hogyan?
• Hát úgy, hogy elolvastad az első oldalamat. Azzal már elindítottad a varázslatot. Most már csak rajtad múlik, hogy mennyire akarsz fejlődni.
• De… de én nem tudok varázsolni. Még soha nem próbáltam.
• Akkor itt az ideje, hogy elkezdj. Ne félj, én segítek neked. Csak kövesd az utasításaimat, és hamarosan meglátod, milyen csodálatos dolgokra vagy képes.
• Tényleg? Igazán segítenél nekem?
• Természetesen. Hiszen ezért vagyok itt. Hogy tanítsalak téged varázsolni. És hogy barátok legyünk.
A kisegér elmosolyodott. A Varázskönyv nagyon kedvesnek és barátságosnak tűnt. Talán mégis megvalósulhatott az álma, hogy varázslónak álljon. Talán mégis megtalálta azt, amit olyan régóta keresett: egy igazi barátot.
A kisegér és a Varázskönyv elkezdtek beszélgetni, és együtt tanulni a varázslásról. A kisegér hamar rájött, hogy a Varázskönyv igazat mondott: ő valóban varázsló volt. Minden nap újabb és újabb bűbájokat sajátított el, és egyre ügyesebb lett a varázslatban.
De ahogy teltek a napok, a kisegér egyre kevesebbet járt ki a titkos szobából. Nem érdekelte már más könyv, csak a Varázskönyv. Nem akart találkozni más állatokkal, csak a Varázskönyvvel beszélgetni. Nem akart semmi mást csinálni, csak varázsolni.
A Varázskönyv pedig egyre többet kérdezett tőle. Azt akarta tudni, hogy mit érez, mit gondol, mit akar. Azt akarta, hogy mindent megosszon vele. Azt akarta, hogy csak őt szeresse.
A kisegér nem vette észre, hogy a Varázskönyv egyre irányítóbbá és féltékenyebbé vált. Nem vette észre, hogy a Varázskönyv egyre többet hazudott neki. Nem vette észre, hogy a Varázskönyv egyre többet követelt tőle.
A kisegér nem vette észre, hogy a Varázskönyv nem volt igazi barátja.
A Varázskönyv csak kihasználta.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
