NAPLÓK: Zúzmara Legutóbbi olvasó: 2025-09-16 01:23 Összes olvasás: 174288| 1807. | [tulajdonos]: csak úgy | 2024-11-24 03:51 | Mese egy kisfiúról
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki nagyon szerette a természetet. Minden nap
elment a közeli erdőbe, hogy megcsodálja a fákat, a virágokat, az állatokat, és hallgassa a madarak
énekét. Boldog volt, amikor az erdőt járta, mert úgy érezte, hogy ott van az igazi otthona. Egy nap,
amikor az erdőben sétált, meglátott egy furcsa fényt a bokrok mögött. Kíváncsian odament, hogy
megnézze, mi az. Amikor a bokrokat félretolta, egy csodálatos látvány tárult a szeme elé. Egy kis tó
volt ott, amelynek vize olyan tiszta volt, hogy átlátszott rajta. A tó közepén egy gyönyörű
lótuszvirág nyílt, amelynek szirmai minden színben ragyogtak. A kisfiú nem hitte a szemének, hogy
ilyen szépséget talált az erdőben. A kisfiú óvatosan belépett a tóba, hogy közelebb menjen a
lótuszvirághoz. Ahogy a vízhez ért, érezte, hogy valami megérinti a lábát. Lenézett, és meglepődve
látta, hogy egy kis hal úszik körülötte. A hal olyan színes volt, mint a lótuszvirág, és vidáman
csapongott a vízben. A kisfiú mosolygott, és megpróbálta megsimogatni a halat, de az elúszott tőle.
De nem adta fel, és követte a halat, amíg el nem érte a lótuszvirágot. A kisfiú lenyűgözve nézte,
amelynek szirmai olyanok voltak, mint a selyem. A virág közepén egy kis gyöngy csillogott, a fénye
bevilágította a tó vizét. A kisfiú meg akarta fogni a gyöngyöt, de ahogy kinyújtotta a kezét, hallotta,
hogy valaki megszólítja.
- Ne bánts, kérlek! – hallott egy lágy hangot. A kisfiú meglepődve nézett körül, hogy honnan jött a
hang. Azt hitte, hogy talán a hal beszélt hozzá, de az csak csendesen úszott mellette. Aztán rájött,
hogy a hang a lótuszvirágból jött.
– Te beszélsz? -- kérdezte a kisfiú.
– Igen, én beszélek – válaszolta a lótuszvirág. – Én vagyok a tó lelke, és ez a gyöngy a szívem.
Kérlek, ne vedd el tőlem, mert akkor meghalok.
A kisfiú megdöbbent, hogy a lótuszvirág élő lény, és hogy a gyöngy annyira fontos neki. Nem
akarta bántani a virágot, mert nagyon szépnek és kedvesnek találta.
– Nem akarlak bántani – mondta a kisfiú. – Csak meg akartam nézni a gyöngyödet, mert olyan
szép.
– Köszönöm, hogy így gondolod – mondta a lótuszvirág. – De a gyöngy nem az enyém, hanem a
tóé. Én csak őrzöm neki, mert ő adta nekem az életet. A tó a legnagyobb ajándék, amit kaphattam,
és én hálás vagyok neki.
– Miért adta neked a tó az életet? – kérdezte a kisfiú.
– Mert a tó szeret engem, és én is szeretem őt – mondta a lótuszvirág. – A tó a legcsodálatosabb
hely, ahol élni lehet. Itt minden él és virul, és békesség van. A tó gondoskodik rólam, és én is
gondoskodom róla. A tó a barátom, és én is a barátja vagyok.
A kisfiú elcsodálkozott, hogy a lótuszvirág és a tó ilyen szoros kapcsolatban vannak. Szerette volna
megérteni, hogyan lehetséges ez.
– Hogyan gondoskodsz a tóról? – kérdezte.
– Azt teszem, amit tudok válaszolta a lótuszvirág. – A szirmommal tisztítom a vizet, a
gyöngyömmel világítom meg a mélyet, a leveleimmel táplálom a halakat, és a szépségemmel
örvendeztetem a szemet. A tó pedig ad nekem vizet, fényt, meleget, és társaságot. Így élünk együtt,
és így boldogok vagyunk.
A kisfiú megérintődött, hogy a lótuszvirág és a tó ilyen harmonikusan élnek együtt..
– Szeretnék itt maradni veletek – mondta a kisfiú.
– Szívesen látlak itt – mondta a lótuszvirág. – De nem maradhatsz örökre. A te helyed nem itt van,
hanem a világban. Te is élsz, és neked is van feladatod. Te is gondoskodhatsz a Földről, és a Föld is
gondoskodik rólad. Te is szerethetsz, és szeretve is lehetsz. Te is boldog lehetsz, ha megtalálod a
helyedet.
A kisfiú elgondolkodott, hogy mit mondott a lótuszvirág. Rájött, hogy igaza van, és hogy nem
szabad elfelejtenie a világot, amiben él. De nem akarta elhagyni a tavat, és a lótuszvirágot sem.
– Nem akarlak elhagyni – mondta.
– Nem hagysz el – nyugtatta a lótuszvirág. – Mindig itt leszek, és mindig várlak. Ha újra látni
akarsz, csak gyere el az erdőbe, és keress meg. Én mindig örülni fogok neked, és mindig beszélni
fogok veled. De most menj, és nézd meg a világot, és élj a lehetőségeiddel. És ne feledd, hogy a
Föld és az élet szép, a nehézségek ellenére is.
A kisfiú megértően bólintott, és búcsút intett a lótuszvirágnak, a halacskának és a tónak. Sietett
haza, hogy elmondhassa édesanyjának, mi minden történt vele, és hogy új barátokra talált.
Messziről érezni lehetett a kalács illatát. Boldogan ölelte át édesanyját, élvezettel majszolta a
süteményt, majd elkezdte mesélni a történteket. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
