NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója
Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 10:59 Összes olvasás: 45202396. | [tulajdonos]: eszembejutottmennyitmutatottaz | 2021-06-06 12:40 |
óra
déli 12 lett volna pár perc múlva. Sietett, készültünk valahová.
Vezsenyi Ildikó 2 napja (nem jelentkezett)
Mint leláncolt Prométheusz teste, úgy vonaglik vérző szíve, s könnyek árja hull arcára." (1961-2.)
Fél évszázad, ha eltelt, s elszabadult onnan, ahova láncai kötözték.
A tehetetlenség láncai. Vezsenyi Ildikó soha nem gyűlölt még akkor sem, mikor az anyja halálát kívánta.
Akkor sem, mikor ellenállt a rúgásoknak. Azt nem mondja el, kinek a lába. "Ha még egyszer belém rúgsz, eltöröm a lábad!" "Ha még egyszer ellent mondasz megöllek!" "Bocsásd meg, bocsásd meg nekem, hogy gyenge vagy a hazugságra!" Kiderült legalább, mit tud kiváltani. Milyen a harag, milyen a test? 83 évig élt. Nekem dolgom volt vele. Ki kellett szabadítanom a palackjából. Egyszer megtörtént, többé soha nem kellett megtörténnie. Kibukott az igazság, amivel szembesültünk, előbb, mint a szeretettel.
Máskor, mással, a szeretet bukott ki, mint szemből a könny.
Mondd, Te mennyire lettél szerethető, hogy túlélted a gyermekkorod?
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!