NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2025-10-17 02:37 Összes olvasás: 61239| 212. | [tulajdonos]: Régebbiagymenésem.Mintilyennem | 2020-03-01 09:58 | akar másnak látszani. Viszont, aktuálisan hozzáírtam.
Senkit nem akarok bántani benne. Remélem nem is veszi annak senki, még a néven nevezett sem.
Szóval inkább, mint tettleg!
*
Nem baba!
Volt abban valami egészségtelen
Ahogy, előbb nyitott lettem,
majd elkezdtem vágyni ..... véleményére.
Meg is lett az eredménye.
Talán azért történt ez így,
mert nem azzal foglalkozom, amivel kéne.
De ez a gondolat, nem teljesen az én logikámból ered.
Milyen megalázó már, unva lenni,
és vagy, nem tudni hatni valakire. Legyen az szerki, vagy ......., vagy a férjem.
Pedig, biztos máskor is, még sokszor előfordul,
csak nem mondják meg, vagy ki, mert nem kapják meg hozzá a felhatalmazást.
Múltkor is kaptam már rossz kritikát, (s kaptam akkor is mikor nem védett semmi),
de valami védett, s talán az írás emlékének,még oly eleven gyönyöre kárpótolt érte.
Egy újabb, másik logika szerint, hiába azt érzem, .... nem engem, hanem a műsort utasítja el, az aktuális műsort, s a jövőben, (is) a neki tetsző műsorra, nekem tetsző választ fog adni.
Eddig a gondolatig eljutva, ami, egy tanult gondolat volt, már nem is fáj annyira amit írt.
De írhatta volna másképp. Úgy, hogy elveszi az élét. Pl. egy ilyennel: :), vagy egy ilyennel: ;)
De az is lehet, őt is csalódás érte. Hogy ezért a versért, (ezekért), nem érte meg az álmatlanság. (Ami persze nem függ össze a szerkiséggel, inkább az életkorral, vagy a lelkiismerettel.)
Nekem meg, nem érte meg az agyam süttetése a Wifivel.
De az is lehet, nem csak unta, idegesítette is.
Mindegy. Ezzel is csak kifárasztom magam.
De, a fáradtság érzése jobb, mint a felszakadt lelki seb sajgása, kínja.
De, amit pfj írt itt anno, az sem volt kíméletes, mégsem volt sohasem bántó.
Talán strapabíróbb is voltam. Meg muszáj volt valakiben bíznom, ha haladni akartam.
A Védett gondoltok pl. kifejezetten tetszett neki.
De lehet, ha feltöltöm, másnak nem, vagy már neki sem tetszett volna annyira. Előfordult már ilyen.
A "kérges kezű" ember lányának változó körülmények között, változó véleményekkel kell szembesülnie, együtt élnie, ha életben akar maradni ezen az oldalon.
Vajon mikor hagyom már abba a külső biztonság keresését, a külső megerősítés szükségét mikorra elégítem ki, mikor lépek már felsőbb osztályba, és osztályzatba?
Vajon, mikor?
S egy kérdés, a nemrég felvetődött kérdések közül.
Miért nem tanuljuk női költők művészetét az egyetemen?
Ennek a pár sornak a fogantatására már nem emlékszem, legfeljebb a születésére.
S mintha a, "a jövő úgy szilárdul meg, ahogy a jég reped" megfogalmazást már valahol olvastam volna, de hiába kerestem nem találtam.
Aki NEM-et nyom a latba, nem engem, hanem a műsort utasítja el. A NEM, pedig, legtöbbször, szinte mindig annyit jelent: MOST NEM. Vagy, EZT MOST NEM. Vagy újabban , INKÁBB, NEM.
A férfias énem, az írásban domborodik ki. A bensőmet, a lelki heréimet feszítő erő,
a tárhelyéről, kész szövegként lök ki, szaporán, mint magvaimat.
A kilövelléskori gyönyör ígérete, mint állati ösztön, előre beépített.
Széttaposhatják magvaim, kiselejtezhetik, akkor is megfogannak, mikor a lélek női beállítottságú, azaz befogadó természetével találkoznak, s nem frigid vagy válogatós, részrehajló, kondicionált, előítéletes, finnyás és megtanult, vagy diszkrimináló minőségével.
Mert, ez utóbbi, nem lenne BABA!
A JÓ ISTEN, meg a Szépirodalmi Esztétikum legyen veletek, Barátaim! :-)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
