NAPLÓK: Tárlat Legutóbbi olvasó: 2026-03-07 04:24 Összes olvasás: 2678| 4. | [tulajdonos]: 4 | 2012-11-17 16:33 | Elizabeth Bishop (Rakovszky Zsuzsa)
Cirque D'Hiver
Jár a felhúzható játék a padlón.
Kaphatta volna hajdan egy király tán:
kis cirkuszló, fehér, valódi szőrrel.
Szeme, akár a kátrány.
Egy táncosnő egyensúlyoz a hátán.
Lábujjhegyen áll, s csak forog, forog.
Papírrózsák rézsút lejtő füzére
fut végig szoknyáján s bádogfűzőjén
feje fölébe
emelve műrózsák másik füzére.
A ló sörénye: tiszta Chirico.
Valami gépi bánat ül a lelkén.
Érzi a kis nő rózsás lábaujját
hátán, a pálca mentén,
mely áthatol a nő testén s a lelkén,
meg az övén is, s felbukkan alul,
hasán, mint jó nagy bádogkulcs megint.
Három lépést üget, majd meghajol,
térdre ereszkedik,
üget, kattan, megáll és rám tekint.
A táncosnő már a hátát mutatja.
Kettejük közül ő az ostobább.
A kis lóval csüggedten nézzük egymást
- szeme csillag! - "No hát"
mondjuk, "eddig jutottunk, nem tovább..."
| |
| 3. | [tulajdonos]: 3 | 2012-11-17 16:14 | Dzsámál Dzseláleddin Iszfahánból (Faludy György)
"Drágaság, szerelmem, életem reménye,
lótuszarcú szépség, menj most a fenébe
több üzenet nem jön se rózsás levélke,
csillagszemű kedves, mehetsz a fenébe,
ne szipogj, ne lármázz, ne dühöngj, ne nézz le,
nem haragszom én se, de menj a fenébe,
rögtön elfelejtelek, esküszöm az égre,
nevedet se tudom, csak menj a fenébe,
nem akarlak látni, sem holtan, sem élve,
sok pénzt költöttem rád, nem rúglak fenékbe,
pofont se kenek le, lódulj a fenébe,
hányszor ismételjem, hogy mindennek vége,
kappan lettem néked, mehetsz a fenébe,
meghaltál örökre, ülj a más ölébe,
eddig is megcsaltál, tűnj el a fenébe."
| |
| 2. | [tulajdonos]: 2 | 2012-11-17 16:10 | Jules Supervielle (Rónay György)
Egy pálmafa születése
Láthatatlan, de súlyos ez a lélek,
a mélyén pálma lenne valami,
szép óhaj ível, sürgős büszkeségek
lobbannak és nem szűnnek rajzani,
nem rejtőzhetik tovább ez az orca,
valóságba lendül át a vágy,
s terét betöltve, léttől ittasodva
magasba szökni lásd a pálmafát.
A törzse szép sudár, a levelek
dús bokrétája tele tiszta fénnyel,
s ő, kapaszkodva falánk gyökerével,
merészségétől még mindig remeg,
míg egy madár, hogy igazolja létét,
lombjába rakja boldogsága fészkét. | |
| 1. | [tulajdonos]: 1 | 2012-11-17 15:53 | Philip Larkin (Fodor András)
Emlékszem, emlékszem
Londonba jövet más útvonalon
megállva egy zord újév-reggelen
néztem, a számjeles hordárcsapat
hogy rohan a peronra és "Nicsak!
Coventry! - szóltam- a szülőhelyem."
Hunyorgón kihajoltam; no vajon,
van-é mitől enyémnek mondhatom,
de jobb és bal se vált el hirtelen.
Csak a biciklik állványa maradt
helyén. Onnét mentünk családosan
nyári vakációkra? ... Szólt a síp,
indultunk. Szemem cipőmre meredt.
Társam mosolygott: "Netán ide tett
a gólya?" Nem, vágtam rá volna, itt
nőttem föl, ám gyerek nem voltam én.
s már minden térképként vetült elém.
A kert, ahol nem töprengtem szelíd
virágnyílásról filozófusan,
vén vaskalap se szólt rám. És íme,
ott volt nekem a nagyszerű család,
kikhez nem mentem, bármi volt bajom,
csupa mell lányok és csupa izom
fiuk, röhejes Ford, a gazdaság,
hol "az lettem, aki". Nézd meg, gyere,
a páfrányt, hol nem reszketve sose
döntöttem, többé nem gyáváskodom;
a lány hanyatt dőlt, "lángolt a világ".
Tízpontos fettel fűzfaversemet
ott nem szedték ki, s az előkelő
polgármester-rokon se hívta fel
apámat, mondván: "Nézzünk oda, ni,
ki hitte róla, hogy ilyet mivel!" -
"Úgy látszik - szólt barátom -, e helyet
pokolra szánod inkább." Meglehet,
- mondtam -, de ebben nem hibás a hely.
"akárhol eshet semmi, valami."
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
