NAPLÓK: Wesztl Miklós és a napló Legutóbbi olvasó: 2026-02-25 20:07 Összes olvasás: 1177| 2. | [tulajdonos]: Mánfai Madonna | 2020-03-08 09:45 | Remélem idegesítek néha valakit, és remélem legaláb feleannyira teszek rosszul rosszat a rossznak, mint
amilyen jót tesz a jónak a jó. Mert feleannyira sem ismerem felebarátaim feleleteit, mint felmenőim felelőtlen
fellegvárait.
Fellélegezhettek.
Tényleg szeretném híven megjeleníteni, akit ma láttam, ismét láttam és már figyelem jó régóta.
Móta időrül- időre találkozom vele a buszon, Pécs és Mánfa között. Egy anyukát szoktam látni.
Vagy tíz éve keltette föl az érdeklődésemet a nő és gyermekei. Két kicsi és egy pici csemete
társaságában evickélt föl a buszra, tömött szatyrokkal megtetézve.
Nagyon higgadt és olyan derűs volt, amilyen kecsesen törékeny.
Már akkor megragadó volt a bája és a tisztasága, meg az az odaadás amivel gyermekei felé fordult.
Végig bohóckodta, mókázta velük az utat a zsúfolt buszon.
Két fiúcska, meg egy leányka leste mosolyát. Azóta is évente egy-kétszer találkozom velük.
Persze ők nem sejtik, hogy ez találkozás, nekik nyilván nem az. Részemről a szerencse. Közben
a szemem láttára cseperedtek föl a gyerkőcök,
a kisleányból közben komoly elgondolkodó tekintetű ifjú hölgy lett, és mellényúlott a két kamasz,
de van utánpótlás is megint csak egy szöszke kis leány, olyan négyéves forma, ki anyuklájával vidoran barkochbázik!
Mert anyuka változatlan türelemmel, odaadó szerelemmel fordul övéi felé.
Nem afféle cukros mázos abajgós, hanem olyan sugárzóan, természetes.
Az az okos türelmes szeretet legjobban a négyéves kislányka beszédjén tükröződött vissza, egy imponálóan
kiegyensúlyozott és gazdag érzelmi életü családot sejtetve a háttérben. A kicsi nagyon üdén és komolyan
beszélt arról, hogy a hajnal hasadtának lejárta után,( így mondta) holnap nyitni fog egy narancs boltot, ahol mindenféle
narancsból készült dolgok, játékok eszközök lesznek kaphatóak. Természetesen holnaptól narancs lesz reggelire
ebédre, vacsorára, de ekkor már összenevetett édesanyjával.
Ez a törékeny nő, sok-sok fújtató mozdony erejét meghazudtolóan rendíthetelen a szeretetében,
egyszerűségében, és olyan magától értetődően az.
Ha csak feleolyan jó lennék mint ő, ha csak feleannyira állhatatos,
fele falatomat megosztanám, és fele ilyen gyagyás sem lennék. | |
| 1. | [tulajdonos]: gyász | 2019-10-04 11:35 | Azért írok ide, mert nem biztos, hogy az érintett akinek kapcsán szólok most, közzétenné.
Lehet, hogy személyes támadásként hatna, pedig nem áll szándékomban senkit megbántani személyéban illetve érzéseiben.
Vannak nagyon személyes és intim dolgok, amikről nehezen beszél az ember és nem biztos, hogy kell is vagy mintha muszály lenne? De ha már, akkor viszont számolni kell vele, hogy érkezhet rá észrevétel, vélemény, esetleg nem kedvező is. Más dolog egy hírt, vagy azt, hogy hogyan érzem magam megosztani az ismerőseim számára mondjuk a fészbúkon és megint más dolog ezt verses formában, tehát alkotásként publikálni az irodalmi portálon.
Különösképp igaz ez gyász esetén. A megrendülésnek, a megindultságnak, a veszteség érzetnek és a szomorúságnak a feldolgozásához idő kell. Ez a gyászmunka.
Ezért aztán a gyászvers mint olyan ami azon melegében készül, ritkán szokott sikerülni. Miért nem lehet azzal várni? Meg lehet és meg is kell beszélni a hozzátartozókkal barátokkal ismerősökkel. Aztán majd valamikor egyszer irodalmi igénnyel nekifutni.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
