NAPLÓK: Párbeszéd egy jobb Dokkról Legutóbbi olvasó: 2025-04-15 09:39 Összes olvasás: 507| 2. | [tulajdonos]: KORRIGÁLNI KELL ÉS LEHESSEN! | 2025-04-09 18:09 | EGY JOBB DOKK igenis tegye lehetővé, hogy a feltett új versek visszahívhatóságához, javíthatóságához hasonlóan, a naplókba feltett prózai szövegek (többünk valójában a naplókban prózafolyamokat, regényrészleteket ír, köztük jómagam is) visszahívhatók, javíthatók legyenek, mondjuk három napig.
Hiszen a föltett versek ennél hosszabb ideig is javíthatók.
Ott a javíthatóság végső határa az a nap, amikor a meózó szerkesztők először foglalkoznak vele, illetve véleményezik.
Ha hetekig nem nyúlnak hozzá, akkor a beküldött vers javítását az elektronikus program hetekig engedélyezi.
Nagyon helyesen.
Én utólag nagyon sokat javítok az írásaim első változatán. Mert vizuálius típusként nekem újra és újra vissza kell LÁTNOM (nem olvasni – LÁTNI) a szöveget. A most legutóbb csokorban maradanDOKK-osított három versemen, ha jól emlékszem legalább 30 javítást eszközöltem.
Ez a munkamódszerem. Mint a szófukar Hemingwaynek. Akit a minimalista próza kifejlesztőjeként tartunk számon, de aki azt tanácsolja a kezdő írónak, hogy először mindent írjon le adott témájában amit csak a dologról tud. Utána kezdjen úgymond „törölni”.
Kétségtelen, hogy ez ellentétes mondjuk Mozart alkotói módszerével, aki mindezt fejben végezte el, illetve „rögtön” a végső változatot kottázta le, és sokkal inkább Beethoven módszeréhez hasonlít. Aki gyakran átírta az első verziót. Mivel ehhez új kottát kellett volna írnia, csak a javított részeket írta át és papírcsíkokban ragasztotta rá az új verziót a javítandó kotta sorra. Volt olyan javított sor, amin utólag 16 papírcsíkot fejtettek föl a zenetudósok.
József Attila szokott a kávéházakban azzal dicsekedni, hogy neki, miként Mozartnak, rögtön a mű végső változata jut az eszébe. Ezeket a kézzel írt verseket (egyébként remekműveket) kávéházakban árusította. Halála után azonban megtalálták az átjavított első verziókat is.
VAGYIS a verseink és prózaszövegeink, vagy akár naplójegyzeteink további formálhatóságának elektronikus „megengedése” igenis a Dokk esztétikai érdeke.
Minden rosszul megírt szöveget igenis javíthatóvá kell tenni.
Nem lehet azt követelni tőlünk, hogy mindjárt (csak a példa kedvéért) a szépírás Mozartjai legyünk (többségi tulajdonosi kényelmi szempontból, mert itt most Busznyák Imre többségi tulajdonossal vitatkozom) ha alkati adottságaink következtében mi (a példa kedvéért) mondjuk „csak” a szépírás Beethovenjei tudunk lenni.
A Dokk-nak azt is meg kell becsülni, lehetővé téve a „16 javítás” végrehajtását.
A Dokk többségi tulajdonosa, Busznyák Imre, az üzenőfalamon megjelent hasonló témájú bejegyzésemre a Párbeszéd a Dokk jövőjéről című naplójában tagadó választ adott.
Mondván az általa tervezett új „portál mortál” jav. „portál motor” nem tervez ilyen funkciót. Amit már évekkel ezelőtt meg kellett volna csinálnia Imrének, hiszen ő volt eredetileg a Dokk rendszergazdája, aki ebbéli teljesítménye alapján nyerte el kezdeti bizalmunkat, nem szerény írói publikációs listája okán.
Feltételezhető, hogy Imre egy sikeresnek mondható politikai karrier miatt hanyagolta el a Dokk „rendszergazdaságát” (hiszen sikerként könyvelheti el, hogy ellenzéki politikusként ismét önkormányzati képviselőnek választották meg, csak gratulálni tudok – én ilyen teljesítményre nem lettem volna képes). Ez azonban teljes emebert követelt.
S a portál mortál jav. portál motor fejlesztésére évek alatt befizetett pénzünk közben elinflálódott.
Illetve, mentve a menthetőt, ebből született meg a Dokk antológia. Aminek a készüléséről egyébként, kizárásom okon az utolsó (utáni) pillanatban értesültem.
Kész tényekkel szemben.
Ellenjegyzésre kapva a nyomdai ajánlatot, puha p…ü jav. puha borítójú könyv kinyomtatására. Aminek kemény borítós változatára magam ajánlottam fel a 13. havi nyugdíjamat, a többletköltség kifizetésére, de az engem a Dokk-ról kizáró két másik tulajdonos ezt sem fogadta el.
Mint tudjátok, jogilag támadható fél éves kizárásom június 8-tól január 8-ig volt érvényben. Pont a Dokk antológia előkészítésének félévében.
A jogtalan kizárás ezért nonszensz tulajdonosi körben, hiszen a Dokk-ot érintő döntésekhez, íme egy asztalhoz kell – KELLETT VOLNA - ülni.
Megvitatásra.
Ezért nem szabad egyikünkkel szemben egyikünknek sem törvényt sérteni, vagy jogvitát maga után vonó lépéseket tenni ilyen csoportban. Ahogyan most Busznyák Imre és Bátai Tibor megszavazták ellenem a kitiltásomat. Levélben „az én szavazatomat is bekérve”. Ismétlem: ez nonszensz.
Mert a sértett fél onnantól nem tud egy asztalhoz ülni jogi ellenlábassá vált tulajdonos társaival. Illetve a jogvita lezártáig nem is kötelessége.
Ahogyan nekem sem volt az.
Mosom tehát kezeim a most elkészült Dokk antológia ügyében, de ennek megvitatását halasszuk későbbre.
Most csak a szövegek javíthatóságával kapcsolatban ismét a legfontosabbat!
Nem szabad félrevezetni a Dokk olvasóit és szerzőit!
Busznyák Imre tévesen állítja be ezt a kérdést úgy, hogy mivel itt a verseket nem lehet utólag visszahívni és elvinni, illetve a már meózott verset javítani, ezért a friss naplójegyzetet se lehessen javítani!
MERT MEGISMÉTLEM: A DOKK-ON CSAK A MÁR MEÓZOTT – ÉS NEM A FRISSEN FÖLTETT – VERSET NEM LEHET JAVÍTANI. AZT IGENIS LEHET UTÓLAG MÓDOSÍTANI!
Ha félévig nem nyúl meózó szerki a versemhez, akkor akár félévig is fenn áll a javítás elektronikai lehetősége.
ENNEK MINTÁJÁRA IGENIS LEHETŐVÉ KELL TENNI, MIKÉNT A FACEBOOK IS LEHETŐVÉ TESZI, HOGY A SZÖVEGEINKET UTÓLAG IS KORRIGÁLHASSUK!
LEGYEN MONDJUK FIX IDŐPONTUNK, FELRAKÁSTÓL SZÁMÍTVA MONDJUK HÁROM NAP. S NE TÖBB!
Utána tekintsük csak „elolvasottnak” (meózottnak. És utána, miként a meózott verset, többé a beírt prózát, de a naplószitkozódást se lehessen törölni!
Ezzel egyetértek!
Mert helyes az a meglátás, hogy az adott szerző akkori gondolkodását, írói-emberi karakterjellemzőit onnantól (tehát egy három napos korrektúrát követően) már vállalnia kell.
Így lehet a Dokk a kortárs irodalom mai legnagyobb archívuma, tele különféle költői fejlődésmintákkal, mint jövőbeni egyetemek számára alkalmas jövőbeni kutatható gyűjtemény. Szemben a facebook határtalan ideig kitolható „önfényezési lehetőségével”. Ami hamis zsánerképet ad.
Saját példát idézve: semmiképp nem tudom belátni, miért kellene ennek a „végső” prózarészletnek elírással itt fennmaradnia. (Lásd kentebb!)
Hiszen már másnap azonnal megláttam a hibát és javítani tudtam volna.
Első napi szövegvakságomban azonban nem.
Talán mert még „kívülről tudtam” a szöveget. És nem vettem észre, hogy a kezem (vagyis a gépírónőm) nem azt írja, amit íróként diktálok.
Egyik folyóiratban sem jelenhetne meg így, mindenhol javításra szólítanának fel. Itt viszont hiába szólítom fel javításra a „gépírónőmet”, vagyis a kezemet, a „portál mortál” miatt ez nem lehetséges.
És nem igaz, hogy az a Dokk esztétikai érdekeit szolgálja. Épp ellenkezőleg!
--------------------------------------------------------------------------------------
„BUNDI
Úgy ugrott a levegőbe, mintha egy mókus és egy versenyló keveréke volna. Vörhenyes szőre puhán hullámzott közben és a farka félrebillent az igyekezettől. A kutyafélék mind így egerésznek. Ha meghallják a hó alatti járatokban neszelő zsákmányt, fölugranak majd meredek szögben alávetődnek, hogy rárogyasszák a havat.
A kifülelt egér azonban most és addigra eltűnt a lyukban.
Izgatottan kapart. A hóra száraz fű és földmorzsalék repült. A fagyott föld nehezen engedett, csak az orra hegyét tudta beledugni az egérlyukba. Néhányszor beleszimatolt, horkantott, majd ismét kapart.”
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
