NAPLÓK: Párbeszéd a DOKK jövőjéről Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 02:05 Összes olvasás: 92960Olvasói hozzászólások nélkül| 640. | b.a.m.: Enyhén bubis | 2020-12-30 11:39 | | A DOKK éppenúgy buborékká vált, mint ahogy minden más buborékká vált a világon. A különféle buborékoknak más és más az anatómiája és persze eltérő a buborékosodásuk története és módja. Egymáshoz viszonyítva mérlegelhető a súlyuk de abszolut értelemben súlyról már szó sincs. Nagy habfürdős buborék-parti a világ. Ez nem egyes emberek felelősége, ez a kor szellemtelenségének egyenes következménye. Ne feledjünk, idén megrongálták Cervantes szobrát, és a rasszizmus szimbólumának nevezték Mozartot. Volt olyan amerikai irodalmár aki kijelentette, hogy aki nem takarítja le a polcáról a fehér férfi szerzők műveit az kollaborál a gonosszal. Tavaly diákok tüntettek, hogy ne keljen Platónt, Descartest és Kantot tanulniuk inkább ázsiai és afrikai filozófusokat. Mondjuk ázsiait tudok szép számmal sorolni. Az igénytelenség, a trash, az illúziók elképesztő megtekintési rekordokkal büszkélkednek minden felületen. Ugyan, kit érdekel bármely nyelv kortárs alkotóinak mondandója, mint olyan? Joga van mindenkinek fecsegni, egy kicsit kötelező is, főleg, ha a politikai korrektség tündökletes progresszióját és miniatűr identitások állóháborúját érinti az aktuális hang vagy karaktersor. A múlt közös kulturális nyelvét is többszörös, kerek, szögletes, hullámos, pontos és egyéb zárójelekbe teszi éppen a (természetétől fogva akulturális, újabban pedig antikulturális) tömeg sokadik lázadása. Ilyen makroklímában a mikrobuborékok architektúrája olyan amilyen. Leginkább semmilyen. A DOKK-on is, ahogy a világ összes buborékában a váratlan csillogások finom gesztusa az egyetlen, ami boldogító és azért az akad. Például a te őszinte aggodalmad és makacs jóravalóságod. Emlékeim szerint van egy alpári vicc a madárkáról amely kétségbeesetten menekül a macskacicó elől. Egy random arra caplató elefánt letrottyolja a kis tollast. Kuksol-kuksol a csepp jószág a trágya alatt. Jó sok idő után mocorogni kezd, mert úgy érzi megmenekült. Ekkor valaki kívülről segít neki kiszabadulni a bélsárból. Hopp, a macskacicó az, aki azon minutában fel is falja a büdös csőröst. Állítólag a történet három tanulsággal szolgál. Nem biztos, hogy baj, az, ha leszarják az embert. Az se feltétlenül, jó, ha ki akarják rángatni a szarból. Végül, ha szarba kerültél, akkor jobb nyugton maradni. Fogalmam sincs, hogy miért jutott ez eszembe, de fedezet nélkül ideírtam, mert miért ne. Nem látom be, hogy nem kellett volna ideírnom. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
