NAPLÓK: Párbeszéd a DOKK jövőjéről Legutóbbi olvasó: 2026-04-19 05:54 Összes olvasás: 144114Olvasói hozzászólások nélkül| 756. | Pálóczi Antal: PISZTOLYPÁRBAJ HELYETT | 2022-10-17 15:38 | A DOKK tulajdonosi részét én is befizetgetem - nálad, Karaffa Gyula, 45 ezer forint biztos beérkezett! Kifizetted már a neked megküldött kötet árát, amivel olyan sokáig az adósom maradtál? Remélem - így ez is a Dokk kasszát gyarapítja. Vagyis én azt is befizettem, amit Szokolaynak történt adományozásom során neki kellett volna, mert nem tudtam tőle megkérdezni, mennyit küldött be - vagyis lehet, hogy előbbre tartok mint kellene, mert hátha ő is befizetett valamennyit.
Vagyis megvásároltam a jogot arra, hogy tulajdonosként gyalázhassatok.
DOKK (r)észtulajdonosnak lenni ilyen.
Januárban megint több tízezer forintot küldök majd. Egy összegekben könnyebb nekem "átutálni" a pénzt mint 2000 forintonként bankba szaladgálni havonta. (Az internetnek nem vagyok hajlandó bankszámlaszámot megadni, otthonról tehát nem intézkedhetek.)
Csak azért említem - mert, íme, rögtön megragadtad az alkalmat megint, hogy akár ezzel az ürüggyel is hangulatot kelthess ellenem.
A többi valótlanság itt most nem érdekel.
Majd a "hivatalos helyen" villogj velük, ne itt akard megnyerni a pert!
Amúgy ezek a dolgok nem feltétlenül tartoznak az olvasó közönségre.
Kár volt érzelmekre ható naplót indítanod az ügyben, mert a Markó utcában nem lesz esküdtszék.
Furcsa ugye, hogy kulturális emberek perre mennek, Nyájas Olvasó?
Mert nem tanították az elemiben (de a szakközépben és a gimnáziumban sem), hogy leghíresebb irodalmi lapunk, a Nyugat idején (kb .110 éve) a tulajdonosi-szerkesztői vitákat, mondjuk a lapot finanszírozó író mecénás, Hatvany Lajos és a "szerkesztők szerkesztője" Osvát Ernő az ilyesmit hogyan intézték!
Mit gondolsz, Nyájas Olvasó hogyan?
Pereskedtek talán?
Nem.
Ők egymás majdnem megölték!
A pénzéért olvasmányos, nagy példányszámú irodalmi magazint követelő Hatvany, és az ehelyett kis példányszámban eladható, de annál nagyobb irodalmi presztízsű lapot akaró Osvát úgy összekülönböztek, hogy nem pereskedés - DE PISZTOLYPÁRBAJ !!! lett a vita vége.
Amit egy hajnali órán, segédekkel, szabályszerűen meg is vívtak egymással. Mint egy Puskin regényben.
Szerencséjükre egyikük sem sebesült meg (talán szándékosan lőttek mellé), de a két lövés eldördült.
S Hatvany volt olyan úri ember, hogy az eset után Berlinbe átköltözvén ugyanúgy finanszírozta a lapot tovább, mintha az ő álláspontja győzött volna.
Mi ezzel szemben csak pereskedünk.
És - én - miért?
Azért, hogy a jövőben még vitatkozni se kelljen!
Így.
Ennyire alávalóan!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
