Párbeszéd a DOKK jövőjéről: PISZTOLYPÁRBAJ HELYETT

NAPLÓK: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
Legutóbbi olvasó: 2024-11-24 00:52 Összes olvasás: 102059

Olvasói hozzászólások nélkül

756.	Pálóczi Antal: PISZTOLYPÁRBAJ HELYETT	2022-10-17 15:38
A DOKK tulajdonosi részét én is befizetgetem - nálad, Karaffa Gyula, 45 ezer forint biztos beérkezett! Kifizetted már a neked megküldött kötet árát, amivel olyan sokáig az adósom maradtál? Remélem - így ez is a Dokk kasszát gyarapítja. Vagyis én azt is befizettem, amit Szokolaynak történt adományozásom során neki kellett volna, mert nem tudtam tőle megkérdezni, mennyit küldött be - vagyis lehet, hogy előbbre tartok mint kellene, mert hátha ő is befizetett valamennyit. Vagyis megvásároltam a jogot arra, hogy tulajdonosként gyalázhassatok. DOKK (r)észtulajdonosnak lenni ilyen. Januárban megint több tízezer forintot küldök majd. Egy összegekben könnyebb nekem "átutálni" a pénzt mint 2000 forintonként bankba szaladgálni havonta. (Az internetnek nem vagyok hajlandó bankszámlaszámot megadni, otthonról tehát nem intézkedhetek.) Csak azért említem - mert, íme, rögtön megragadtad az alkalmat megint, hogy akár ezzel az ürüggyel is hangulatot kelthess ellenem. A többi valótlanság itt most nem érdekel. Majd a "hivatalos helyen" villogj velük, ne itt akard megnyerni a pert! Amúgy ezek a dolgok nem feltétlenül tartoznak az olvasó közönségre. Kár volt érzelmekre ható naplót indítanod az ügyben, mert a Markó utcában nem lesz esküdtszék. Furcsa ugye, hogy kulturális emberek perre mennek, Nyájas Olvasó? Mert nem tanították az elemiben (de a szakközépben és a gimnáziumban sem), hogy leghíresebb irodalmi lapunk, a Nyugat idején (kb .110 éve) a tulajdonosi-szerkesztői vitákat, mondjuk a lapot finanszírozó író mecénás, Hatvany Lajos és a "szerkesztők szerkesztője" Osvát Ernő az ilyesmit hogyan intézték! Mit gondolsz, Nyájas Olvasó hogyan? Pereskedtek talán? Nem. Ők egymás majdnem megölték! A pénzéért olvasmányos, nagy példányszámú irodalmi magazint követelő Hatvany, és az ehelyett kis példányszámban eladható, de annál nagyobb irodalmi presztízsű lapot akaró Osvát úgy összekülönböztek, hogy nem pereskedés - DE PISZTOLYPÁRBAJ !!! lett a vita vége. Amit egy hajnali órán, segédekkel, szabályszerűen meg is vívtak egymással. Mint egy Puskin regényben. Szerencséjükre egyikük sem sebesült meg (talán szándékosan lőttek mellé), de a két lövés eldördült. S Hatvany volt olyan úri ember, hogy az eset után Berlinbe átköltözvén ugyanúgy finanszírozta a lapot tovább, mintha az ő álláspontja győzött volna. Mi ezzel szemben csak pereskedünk. És - én - miért? Azért, hogy a jövőben még vitatkozni se kelljen! Így. Ennyire alávalóan!

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!