NAPLÓK: Párbeszéd a DOKK jövőjéről Legutóbbi olvasó: 2026-04-24 12:33 Összes olvasás: 144578Olvasói hozzászólások nélkül| 692. | Gyurcsi: Maradásról-múlásról | 2021-07-05 11:49 | Néhány szó a múlásról-maradásról.
Számtalanszor olvastam felháborodott hangú bejegyzést, amikor a szerző már elbírált verseket hasonlított össze egymással, és kifogásolta, hogy véleménye szerint egy jobbik vers került a múlóba, míg a másik...
Szerintem nem két költő verseit kéne összemérni, hanem azt, hogy a kérdéses szerző önmagához képest milyet írt.
Amikor nyilvánvaló, hogy egy költőben vannak még lehetőségek, tartalékok, van még hová fejlődnie, ha látható, hogy ő maga tud még valamit javítani versén, hogy méltó legyen karakteréhez, vagy esetleg még azon is van mit finomítani, akkor nagy helye van a meónak, de annak is, hogy egy láthatóan javíthatatlan versről már lebeszéljék.
És ez a besorolás lehetne a valóban múló.
Viszont, ha egy versről annak elolvasása alapján nyilvánvaló, hogy ki írta, ott már jóval kevesebb lehet a tennivaló. Az a költő már tulajdonképpen kész van, egy eltérő személyiségű, világlátású, bár igazán szakember se tudna versein javítani, legfeljebb csak lefejteni az emberről, egy személytelen - még, ha technikailag csiszoltabb is - vers lenne az eredmény.
Szerintem tehát ha egy kiforrott, a stílusról, a technikáról, a témák megközelítéséről felismerhető költő verseit olvassuk, azokat méltatlan múló-maradó besorolással osztályozni. Ezeket már csak a - nagyobb hányadában képzetlen - olvasók minősíthetik.
Ezek a versek megtalálják az olvasóikat, és majd ők minősítik. Maguknak. Egy zenekar elkötelezett rajongói is némileg megoszlanak, kinek ez a szám, kinek az tetszik jobban. De még a kevésbé tetszőket is szívesen meghallgatják újra- és újra, akár százszor is. És ebben nem befolyásolja őket senki, legfeljebb beszélgetni hajlandóak róla - egy másik rajongóval.
Én nem venném a bátorságot arra, hogy egy Erdős Virág versben hibát keressek. Vagy egy Czékmányéban. Vagy Bátaiéban. Filip, Karaffa. Ha egy ilyen versben javítanék valamit, elvennék belőle. Egy kis darab Erdős Virágot, egy...
Végeredményként én az archívumban nem is annyira a verseket őrizgetném, hanem a költőket, akik a Dokk műhelyében váltak azzá. Lenne egy "büszkeségeink" - kirakat, amit a kívülállók láthatnának, a műhelymunka részleteit nem feltétlenül.
Egy illatozó, finom halászlé élvezeti értékén se javítana, ha a vendégnek feltétlenül végig kéne néznie az elkészítés folyamatát a hal kifogásától a belezésen, daraboláson át a hagymaszeletelésig.
Szerintem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
