NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE Legutóbbi olvasó: 2026-10-22 17:55 Összes olvasás: 73720| 468. | [tulajdonos]: KORRIGÁLT SZALAY-ELEMZÉS | 2026-09-24 05:41 | SZALAY LAJOS, világhírű grafikusunk azért többet érdemel.
Tőlem feltétlenül, de a róla írt művemet bíráló szerkik részéről is.
A mulanDOKK meózók egy része szerintem azt sem tudja, ki volt.
Pár hónapja még és sem tudtam.
Egy folyóirat hívta fel rá a figyelmemet.
Külföldi emigráns művészeink egy részét ma sem ismerjük eléggé.
Azt persze belátom, hogy e rajzolónkról szóló opusz nagyon sokat követel az olvasótól.
Többet, mint amennyi a költészetben szokásos.
Én ugyanis a versben – eleve – azzal számolok, hogy az olvasó NAGYON (!) JÓL ismeri Szalay Lajost, hiszen ezt egy olyan pályázatra írtam, ahová költők tucatja küld Szalay Lajosról szóló verset.
Mind-mind arról publikál majd a folyóirat „Szalay-számában”: KI SZALAY LAJOS.
Épp ezért volt az a célom, hogy én a költeményemben semmi olyasmiről ne írjak amiről más feltételezhetően majd emltést tesz!
Szalay nálam ne úgy szerepeljen, mint náluk.
Hát akkor hogyan?
Úgy ahogy ő rajzol.
Extravagánsan.
Furcsán.
Váratlan hatásokkal.
Rendhagyó eredetiséggel.
Sosem „oda húzva a vonalat” ahová a konvenciók alapján várnánk.
A műben én magam próbáltam meg Szalay lenni, és ez – a „nem tudom hová tenni” szerki megítélés szerint – sikerült.
Őt sem lehet „hová tenni”.
A szerki viszont, sajna-bajna, elvesztette a kedvét ettől, pedig a megértéshez a mű javasolta metódust kellett volna követnie. Föllapozva az Egerek és emberek című regényt, a megjelenés évszámával jelölt kiadás 103. oldalán. Ahogy írtam. Hogy megnézze az évek óta magammal hurcolt „Szalay grafikát”.
Amit nem is ő rajzolt.
De ezt ekkor még „nem tudhatjuk meg”.
A műben velem együtt kell haladni a félreértések láncolatán át, egy nem mindennapi - Szalayhoz mérhető (mert szokatlan és nem várt) - megértés felé.
Tehát versalteregóm tévedett! Szalay nem is az 1976-os kiadású Egerek és emberek grafikáját rajzolta. (Képünkön.)
A versíró drámai vétsége, az ÖSSZETÉVESZTÉS: itt poétikai "C" elem.
A szerző (én) évek óta egy grafika hatása alatt áll.
Rajzolója nevét nem jegyezte meg, de az ismeretlen Szalay életrajzát olvasva látja, hogy ő szerepel abban, mint az Egerek és emberek illusztrátora.
A szerző látványos megörül.
Csakhogy e regénynek az - vagyis a ténylegesen Szalay illusztrálta verzója NEM ez, hanem egy közel 30 évvel régebbi kiadás.
Címlapján rögtön egy (igazi) Szalay grafikával. Íme:
E drámai félreértés mindenképp truváj (Szalaynak is tetszett volna). Megérdemli a felületességnél nagyobb figyelmet.
Mert a két rajz „mester és tanítvány művei” viszonyban áll egymással. De ezt ekkor még nem tudhatjuk.
Ahhoz a harmadik, szintén címmel jelölt kiadvány vizsgálatával lehet eljutni.
Ilyen típusú műnél, amelyik ennyire alkotótársnak tekinti az olvasót, ezt is azonnal meg kell nézni. Szalay Vonallá vált lélek grafikai albumáról van szó. A neten is látható a címlap Az anya című művével.
(Ha nincs rá szellemi-lelki kapacitás, nem kell foglalkozni vele!)
Csakhogy e rajzon az Anyának" – és ez már döbbenet – „Kondor Bélás” keze van. De a fej szem és orrkiképzése is "kondoros". Mert azonnal a Kondor alkotta „Darázskirály” című könyvborítót juttatja az érzékeny megfigyelő eszébe.
Vagyis – mert itt életkor szerint megint Mester és tanítvány viszony lehetséges csak – Kondor Bélára is hatott volna Szalay?
Jöjjön az egyvonalas grafika világhírű mesterének, Szász Endrének a nyilatkozata: „Mi mindannyian Szalay köpönyegéből bújtunk ki. (Mert tényleg Szalay volt a mindhármójuk által később egyénileg továbbfejlesztett „egyvonalas grafika” bevezetője.) S íme, egy jellegzetes Szász Endre grafika, tanítványi vallomását alátámasztandó.
TEHÁT meg tudtam mutatni „KI VOLT SZALAY LAJOS”!
Mások mestere.
Nem dumával, nem szavakkal elmondva, hanem egy azoknál is „beszédesebb” helyzetet generálvaa: - artisztikus megéreztetéssel.
Ezt tetőztem be a SOHA ábrázolásával. (Vicces megfogalmazásnak szánom.) Mert igenis megmutattam, hogy kell úgy, olyan eszközökkel operálni, ahogy Szalay rajzol.
"Soha nem volt" módon.
Ügyeltem, hogy a vers megalkotása is „körkörös” legyen.
Az utolsó mondat: MAGA A CÍM.
Apróság, persze, de a mű a nüanszokon keresztül hat.
És már csináltam ilyet.
Kondor Béla egyik festményéről írt versemben is körkörös a szöveg.
A vers eleje és majdnem vége ott is "azonos".
„És az utcán egy…”
HALOTT – ennek kéne állnia egy szövegrésznél, de csak három pont van helyette.
Mert ezt a szót a műben a legelején kimondtam már.
"HALOTT-i csend volt, s most jőnek az Édes Mások." Tessék lentebb megnézni!
Egyébként különösebben nem zavar, hogy a Szalay-versem itt múlanDOKK lett, az se, ha pályázati műként a folyóiratközléséből esetleg kimarad. Ettől még tudom, hogy a szövegem jó. Ezért kedvem van betervezni az új kötetbe, csak köré írok még más Szalay Lajos grafikákról szóló verseket, hogy azok mintegy adogatással mozgásba hozva a labdát megteremtsék a ziccert ehhez a műhöz a tervezett ciklus végén. Amely majd a "lacsapást" hajtja végre.
„Ő HÁT AZ A BIZONYOS SZALAY LAJOS! ILYEN FONTOS GRAFIKUSUNK Ő!”
(Félre:)
Egyébként tényleg úgy akarok írni, ahogyan ő rajzol. S mindig úgy is írtam egész életemben.
Erre kellett közben rájönnöm.
Sosem oda húzom a vonalat, ahová a konvenció várja.
-----------------
KONDOR FESMÉNYE ELŐTT
HALOTT-
i csend volt
s most jőnek az Édes Mások.
Ki pénzt hoz ki pánczélt;
ki csak úgy jön és muzsikál:
rózsaszín lélek;
kékszakáll
/vagy csak kék szakálla van?/;
s noha a macska ölni fog,
ma még egy békemenet legalja.
S bent
minden majdnem kész;
még gyorsan deportál valakit az angyal
ÉS AZ UTCÁN EGY...
"- Csak bátran! Bááátran! Ma van a rend
átadási határideje!"
 | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
