PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II.: TOLNAI OTTÓRÓL

NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II.
Legutóbbi olvasó: 2025-03-31 23:41 Összes olvasás: 6561

49.	[tulajdonos]: TOLNAI OTTÓRÓL	2025-03-29 10:23
ELHUNYT TOLNAI OTTÓ (1940-2025) Turczi István Parnasszus-megemlékezéséből átemelt fotójához Tolnai Ottó nálunk, a Dokk-on fennlévő versét teszem föl. Címe: A flamingó térde. A mű egy Tolnaira nagyon jellemző költői magatartást, a megfigyelést emeli középpontba, eköré építi fel üzenetét. MEGFIGYELNI. (Nem fantáziálni.) Megfigyelni. Majd utána fantáziálni. A megtudottak teljes birtokában. Így, ezzel az attitűddel írva meg a verset. Az egyik, vitában forgó kutyás-farkasos verssoromra, majd ezt az attitűdöt (a megfigyelést) kiemelve adom meg a választ Szabadvers naplóban. (Ez a Szabadvers II). Mert a velem vitatkozó, az ő költői magatartásában, komondoros, majd kuvaszos válaszvers variációiban, épp a megfigyelést mellőzi. A "gonosz farkas" toposzt csakis képzelt farkas ihlette. Nem pedig megfigyelt. Vagyis vitapartnerem nem az etológiailag tanulmányozott faj egyedének valamely sajátos tulajdonságát emelte a műbe. Mint én: "ma már senkit meg nem öl" . Miközben az én farkasom mégsem "gonosz". Csak éhes. Mert "a rózsa: rózsa, rózsa, rózsa." /Gertrud Stein/ Vagyis a farkas: az farkas, farkas, farkas. (Hogy mennyire az, azt ottani vitairatomban youtube kisfilm linkelésével igazoltam. Ahol a láncos kutyát játékos gesztusokkal, farkcsóválva közelíti meg a farkas, "udvarló vizslaként". Tessék ott megtekinteni! Hogy adandó pillanatban torkon ragadva megölje, majd a láncot eltépve magával hurcolja a havas éjszakába. Nálam "minden" a farkas, csak nem "gonosz". Leginkább éhes. A jelenleg folyó pásztorkutya visszanemesítő törekvések új adatai szerint Erdély egyes falvai körül olyan gyakori a farkasok ily módon végrehajtott táplálékszerzése, hogy egész farkas generációk kölykei nőnek föl gyomorból visszaöklendezett kutyahúson. (Mint tudjuk az anyafarkas a gyomrában szállítja haza zsákmányát, így a szoptatásról leválasztott kölykök gyomorsavban előemésztett hússal kezdhetik meg az átállást.) S hogy mindennek mi köze a költészethez, vagy a most elhunyt Tolnai Ottóhoz? Nagyon is sok. Nézzük meg a fotót, majd olvassuk el a művet. Talán mindebből kiderült, Tolnai mennyire fontos személyiség az én költői, vagy mondjuk így "szabadvers világomban". Tizenvalahány éve már elkezdtem arról gondolkodni, hogy parafrázist írok A flamingó térde című költeményre. Hiszen épp a költő által számon kért megfigyelés vezeti rá a figyelmes (és biológiailag tájékozott) olvasót, hogy a flamingónak nem "ott" van a térde, ahová Tolnai fantáziálja. Elég az egészben kirántott csirkecombra gondolnunk. A madárfélék térde valójában vastag combtő és az alsó combrész derékszögében van: középen. Ez a flamingónál is ugyanott van, élő madár esetében fenn, valahol a test közelében. Amit Tolnai a flamingó "hátra tört térdének" költ meg, az valójában a flamingó sarka. Ha lábujjhegyre állunk, megértjük. Akkor ami nekünk is hátrafelé áll (vagyis a sarkunk), e testhelyzetben éppen olyan szögben törik hátra, mint Tolnainál a "flamingó térde". Hogy Tolnai műve épp ettől költemény nem pedig "maga a flamingó"? Ez vulgárisan igaz ugyan, de a parafrázis majd attól lehet jó a részemről, ha ezt számon kérem a Mesteren. Rátúlozva, hogy "rossz megfigyelő". Ez adhatná költeményemnek a húzását, ha a Tolnai rajtunk számon kért renyheségünket a megfigyelés elhanyagolásáért, visszavetíteném rá. Örülne neki. Mert ezt érezné méltónak a költői attitűdhöz. A mestertől nem elájulni kell, hanem legyőzni (akarni). Emlékszem: Miklya Zsolt megörült az ötletnek. Mindjárt asszociált is, a flamingó anatómiailag helyesen elnevezett testrészére: térde helyett a sarkára. "Sarkot emel" - ez a kifejezés jutott eszébe a Bibliából. Az agressziót - nyilván a megtaposást értve alatta - ott így is értik. Az ötletet aztán elsodorta az élet. De most visszatérőben érzem. Mint visszatérő égi objektumot, ami körülöttem kering. S halála most azt a megrendülést is kiváltja belőlem, úgy érzem, ami a megírásához kell. Elment a MEGFIGYELŐ. Oda kell "valakinek" az őrhelyre állni. Nem az ő helyére: ott a szobra van. Nekem a magam helyét kell "őrhellyé lényegíteni". ___________________________ A FLAMINGÓ TÉRDE Megfigyelted már mondd a flamingó térdét miért gondolod hogy rilke mária után néked már nem szent feladatod szemmel tartani (verni akár) a rózsaszínbe mint olyanba vackolt vacogó semmit megfigyelted már mondd a flamingó térdét térdkalácsa csúnyán gyűrött akárha állandóan térdepelne térdepelne valaki előtt az azúrban jóllehet sosem is térdepelhet hátra hajló térdekkel sem az azúrban sem a delták aprórákos iszapjában de állatkertjeink mocskos hólepedőin sem egyáltalán nádszálcsontokra húzott pikkelyes száraz skarlát bőrét megfigyelted már mondd miért gondolod hogy rilke mária után néked már nem szent feladatod szemmel tartani a rózsaszínbe mint olyanba vackolt vacogó semmit összevetetted testes studiumokban a liba és a hattyú opál cipőgomb szemét vagy a lett lett vagy nem lett tehát dán lányok észbontóan szép halszemét (rívok ha arra gondolok többé tán el sosem is jutok már a lett lányokhoz rigába a riga környéki puhafaerdőkbe) a flamingó ziháló pruszlikról lepattant nyomókapocsfedél gyöngylencséjével összevetetted hiszen mandelstam még azt is tudta hogy a szitakötő (vízipille) szeme kék mikor születik a költészetnek olyan tudósa ki azt mondaná a nagy orosz költő elvétette a szitakötő szeme ugyanis nem kék (a nagy orosz költőnek persze joga volt elvéteni sőt) hanem égetett élő zománc azaz hát lila (indigó ibolya) hiszen ez a leglényegesebb kérdés költészetét illetően mivel minden más út (egér) kijárat (vész) blokkolva volt szegény pára számára az isten már csak azon a kék pontocskán át gukkerozta őt ha egyáltalán gukkerozta ha egyáltalán gukkerozott és nem csak neki tűnt úgy hogy gukkerozza jóllehet ha gukkeroz minket is csak mandelstam kék pontocskáján gukkerozhat (legnagyobb szeme van a rovarok között elvben tehát beleférhetne az isten) ha egyáltalán gukkeroz még az isten és már nem csak a fess s marcona katonatisztek gukkeroznak mondom ha egyáltalán gukkerozhat még ha nem nyomott valaki már rég szétrágott rózsaszín rágót az isten kék szemére is megfigyelted már mondd a flamingó térdét csúnyán gyűrött térdkalácsát szemét miért gondolod hogy rilke mária után néked már nem szent feladatod szemmel tartani a rózsaszínbe mint olyanba vackolt vacogó semmit a királyok még tudtak ínyencfalatnyi agyáról vagy te is már csak az ember húgysárga agyára pályázol mint e pápuák pigmeusok végül is nem csoda hogy nem kíváncsi az isten nem kíváncsi már egyáltalán nem hisz látott elég kannibált karóba húzást hogy a gyémántbogarakat madárporontyokat tövisre húzó vérszomjas törökverébről (gébicsről)* ne is beszéljünk nem kíváncsi már egyáltalán nem s kék szemét szép kék szitakötőszemét melybe sosem is hullhatott világi szemét önnön rágójával ragasztotta (pecsételte) le (feltörhetetlenül) megfigyelted már mondd a flamingó térdét miért gondolod hogy rilke mária után néked már nem szent feladatod szemmel tartani (verni akár) a rózsaszínbe mint olyanba vackolt vacogó semmit miért gondolod hogy téged csak öreganyád térde térdkalácsa érdekelhet leányzókorában különben ő is flamingó volt násztáncát a koreográfusok még ma sem tudják lejegyezni tollában a tolltetű az atka a tollmoly mert hát ugye nem csak a könyvnek van mulya molya magának a tollnak is akár a rózsaszín rózsa tetűje abszolút rózsaszín s ha ujjad között szétnyomod (john donne még megverselte a bolhát merészen kiállt egy bolha életéért Gyors hóhér, máris körmödön az az ártatlan pici vérözön!) ama végső szubsztanciával vérezed össze magad böllér rózsát öltél meredsz kezedre vagy csak rózsaolajat préseltél-pároltál valahol az iráni felföldön vagy itt a balkánon bulgáriában (1 kilogramm rózsaolajhoz cirka 4000 rózsaszirom szükségeltetik hány szirmot számoltál már le mondd ama égi salteron) mint gyerekkorodban ha futballozás után zöld lett a térded térdkalácsod fél- avagy egész drágakő strucctojásnyi smaragd amilyenekért cortez conquistadorai kardhegyre hányták az aztékokat istenem milyen semmiségekért is képesek ölni a conquistadorok a minap az újvidéki bolhapiacon hamarosan eljő az idő amikor a szó szoros értelmében azonosul a nevével komplett bolhacirkuszokat vesztegetnek majd gyors hóhérok ártatlan pici vérözönökkel szórakoztatnak bennünket vukovári levlapokat** láttam árulni az analfabéta fosztogatónak még azok a semmis sárga levlapok is műkincsnek tűntek (5000-t kértek darabjáért egy burek árát tehát) megfigyelted már mondd a flamingó térdét miért gondolod hogy rilke mária után néked már nem szent feladatod szemmel tartani (verni akár) a rózsaszínbe mint olyanba vackolt vacogó-vacakoló semmit. * "Többet öl, mint amennyit elkölthet, és ezért a fölös prédát tövisekre szurkálja, inkább 'karóba húzza', hogy később, amikor ismét megéhezik és friss préda szerzésére nemigen kedvez az idő, a felpeckelt felesleghez fordulhasson. Így kerül a tövisre a tücsök, a kabóca, a cserebogár, de fájdalom a fészekből rabolt madárporonty is." Hermann Ottó ** Tóth József (Tot Josip) Peka Dapcevica 40

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!