Könnyû huzatban
Az erkélyre tettük ki az ágyneműt,
hadd szellőzzön. Könnyű paplan volt,
sárga alapon kék bogyókkal,
fagyönggyel és áfonyával talán,
a huzat rózsaszín-fehér csíkos.
Napközben
borsót pucoltunk,
vagy lementünk a lóitatóhoz,
hosszú, görbe tobozokat
gyűjtöttünk gyújtósnak.
Vártuk apámat.
Volt, hogy az ágynemű kinn maradt,
egy futó záporban megázott,
aztán gyorsan kiszárította a szél,
megint megázott,
megint megszáradt.
Néha csak alkonyattájt vettük észre,
ahogy mentünk hazafelé
a ferde fényben,
világító fűkalászok között.
Messziről odalátszott,
meg-megemelkedett,
úgy tűnt, valami motoszkál a huzatban,
pedig csak levegőzött.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Beszélõ, 2005. nov.