KOMPOSZT

Nem szalma lesz a fűből.
Nyúlósan, nyálasan zsugorodik,
mint műanyag a tűzben.

Azután szürke lesz és kérges és tömör,
mint a pala vagy a müzliszelet. A kérgen
tojáshéj, elszáradt muskátli és

kávézacc. Esőben
gőzölög, mint a vacogó kutyák.
Ha belegondolsz: kertünk szégyene.

Mégis, ha megszerkesztenéd
az ingatlan súlypontját, kiderülne:
ott van, igen, ott, a sarokban –

nem sejtett epicentrum, néptelen,
betemetett fővárosunk,
sugárzóan, diadalittasan.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.