F 3210

magányos vagyok és depressziós
nem igazán nyerő páros
inkább egy mexikói felállás
tarantinó biztos kajálná
de innét szép a győzelem
macskám békésen alszik mellettem
ő és a kutyám a társaim
nem tudom hogyan bírnám nélkülük
én meg the warning koncerteket nézek
több mint fél éve
ennyi nő van az életemben
szerintem szerelmes vagyok ezekbe a lányokba
de lassan le kell feküdnöm
reggel meló
beveszem az örömbogyóimat
valamennyit azért aludnom kéne
de ha lehunyom a szemeimet
jönnek az örült gondolatok
vagy az üresség érzése
hajnalban kelek
megint örömbogyó
mindeféle vitaminnal
ásványi anyaggal megfejelve
mintha számítana
de ki kell mennem a kurva buszmegállóba
csak ez a rohadt egyensúlyzavar ne lenne
tudom hogy többiek látják az inbolygásomat
csak nem összesni ez a lényeg
mindig remeg a kezemben a bérlet
a szkenner alatt
mindenki látja
ki kell birnom az utat anélkül
hogy taccsoljak
vagy elkezdjek ordibálni
aztán a városban a buszmegállótól
a munkahelyemig
újabb kalandtúra
mint egy robotzsaru
vagy egy polineuropátiás kripli úgy megyek
mi a faszom van velem
hazafelén ugyanez pepitában
szétstresszelem az egész naponat
itthon valamivel könnyebb
egy csomó mindent kéne csinálnom
csak ülök
semmihez nincs kedvem
lassan finom por és pókháló
lep be engem és mindent körülöttem

2024.11.24.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-01-13 14:09:25
Utolsó módosítás ideje: 2025-01-13 14:11:53