NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN Legutóbbi olvasó: 2025-05-23 12:21 Összes olvasás: 37168| 258. | [tulajdonos]: VÉGLEGESÍTETT RÉSZLETEK | 2025-03-27 08:23 | Közben Karaffa megkezdte saját maga meghazudtolását, de előbb megpróbálja védelmezni saját szövegértési képtelenségét.
Előbb vegyük prózai mondatként az általa még mindig vitatni mert verssort.
A foltok megjuhászodva ülnének le a lábaihoz, mind a kétfelől mint ebek, ha elkergették a farkast
és ma már biztos, hogy senkit meg nem öl?
Itt teljesen érthető minden.
A foltok, ugye mint megjuhászodott pásztorkutyák leülnek, ha elkergették a farkast és ma már biztos, hogy senkit meg nem öl.
Mert akkor már le lehet ülni.
Ha nem kergették volna el, és ennél fogva ma még megölhetne valakit, akkor nem ülhetnének le.
Nem kell megismételnünk, hogy - KIT - hiszen egyértelmű utalással állunk szembe.
Még a szamár is tudja. (A juhász szamara.)
Csak Karaffa nem.
Mert még mindig nem érteni, hanem "nem érteni akarja".
Hiszen eredeti kommentjében jól megfogalmazta prekoncepcióját: idézem az üzenőfala teljes vonatkozó bejegyzését.
Karaffa üzenőfal 1348
"Szervusztok. Nem akarok senkit bántani, vitát generálni, provokálni, de... (egy "de" után mindig rossz jön) talán a Dokk arra is való, hogy ilyeneket megbeszéljünk tanítás okán.
"A foltok megjuhászodva ülnének
le a lábaihoz, mind a kétfelől
mint ebek, ha elkergették a farkast
és ma már biztos, hogy senkit meg nem öl?"
Ezt a versszakot emeli ki a szerző, amikor az egyik szerkesztő jelzi neki, hogy maradandokkba tenné a verset, ám az ebben a versszakban szereplő hibáról szót sem ejt: A Nagyon szép képpel induló szakaszban a foltok többes számban vannak, így evidens, hogy az ebek is többes számban vannak szerepeltetve. Ám a szimpla rímkényszer miatt az utolsó sorban mind a zeneiség, mind az olvasó "komfortérzete" hatalmasat zöttyen, amikor az ebek helyett már csak egy ebről van szó, hiszen itt már nem többes számban, hanem első szám harmadik személyben ír "róluk" a szerző. Remélem nem kekeckedésnek veszi sem a szerző, sem a szerkesztő ezt a felvetésemet, de ha így marad a vers, a költészet szenved kárt, és másoknak is "szabad utat" kell adni, ha ilyen hibát vétenek." (Idézet vége.)
Most "tévmondatonként".
1.) "versszakban szereplő hibáról szót sem ejt" - írja.
Válasz:
Mert nincs benne hiba.
2.) "amikor az ebek helyett már csak egy ebről van szó, hiszen itt már nem többes számban, hanem első szám harmadik személyben ír "róluk" a szerző."
Válasz:
Tessék föltenni a szemüveget: nem ezt írtam és nem így.
3.)
"ha így marad a vers, a költészet szenved kárt, és másoknak is "szabad utat" kell adni, ha ilyen hibát vétenek"
Válasz:
Igen, így marad a vers és gazdagítja a kellően megírt versek állományát.
Mindebben igazolva látom az előző filippikámban leírtakat. Ezért megint idézem, de most már mint véglegesített regényrészletet:
"Én nem tetszést elérni akartam, hanem létre hozni egy megközelítően pontos „ábrázolatot” és, ha úgy vesszük: sikerült.
Karaffa értetlensége a példa rá.
Aki nem gondolkodik, nem érti.
Aki „rosszra gondol” az se.
Miközben a versszak félreérthetetlenül pontos és nyelvtanilag is hibátlan. Csak magyarul kell tudni az elolvasásához.
Karaffa azonban nem megérteni, hanem „nem érteni” akarta. Hátha – tényleg – rossz. Gyanakvó, ellenséges hozzáállásának ez felelt volna meg. Azonnal lecsapni a (tévedésből) rossznak vélt hibára. Azonnal menteni – ŐRIZNI – tőle a Dokkot. Az „őrizetes” újabb „bűnétől”. Majd ő résen lesz. Vigyáz…
Közben nem volt mire.
Tévedett."
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
