NAPLÓK: Pssz!Ich-ézis Legutóbbi olvasó: 2024-04-16 23:27 Összes olvasás: 9487| 27. | [tulajdonos]: 08 122-13-14 | 2020-08-15 02:07 | A minap vagy ötven oldalt megírtam, amit Vicuska kitörölt. Sebaj. Kezdjük tehát elölről. Azazhoz kezdem én, mivelhogy én az én vagyok és azt hiszem eme legegyszerűbb dologra kell most a legjobban ügyelnem.
Tehát tegnap előtt este, azazhogy szerdán, tizenkettedikén, nem találtam a dokitól hozott triplatengelyes függvényt hordozó papírt, amire a kilengéseimet felvázolandó valamiféle "matematikai virágzatot" rajzolt ami alá aláhúzva felírta a nagy B betűs szót, indokolatlan színpadiassággal. Arra találtam tehát gondolni, nem elhagytam, hanem nem létezik, nem is volt soha effajta papír, s ha volt is, csupán azért kaphattam, hogy végül kiderüljön, csupán diagnózist akarok, melyet betanulhatok, szimulálva az ominózus tünetegyütteseket, lustaságomat és felelőtlenségemet magasztalandó. Nos van papír. S ha J beugrat, hát jól teszi. El is várom tőle. Reggel bosszúsan ébredtem, egy mindenkor alkalmatlan telefonhívásra, emberünk ingatlant vásárolna a címemen, mondja a Telenor tudakozójától van a számom, mondom nem vagyok illetékes én az ügyben, az enyémben meg ő nem, nah megköszöni a kimerítő választ, sértődöttségében, hogy nem kapja meg a tulaj elérhetőőségét - és nekem erre kell kelnem. No mire, ha nincs itt más, de minek is, hisz már attól is zavarodott állapotba kerülök, hogy aznapra egyébként egy pedig szívemnek kedves ismerősömmel beszéltem meg egy Velencei motoros kiruccanást.Elszívok egy cigit, hanglatom merengőre vált, majd hirtelen és várhatólag tovasuhanó impulzivitásomat megülve a következő pillanatban felhívom, miujság őkelmével, mer én mosás-teregetés-vakaródzás, aztán, úgy egy órával későbbre tervezem felszabadulásom, és akkor mivelhogy L a szolgálatos s minthogy őt is erre tájolja dolga, legyen a presszó. Persze, kb egy óra késés, többszöri visszafordulás után, lelkiismeretfurdalás nélkül ott is termek (minthogy előzőleg tükrömként,delikvensünk pancser mód elszalasztotta hasonlóképp az alkalmat), vakaródzás, helyezkedés, erősen szégyenlősködöm, nem tudnám megmondani miért, talán a hely, nos a hely nem a legjobb ötlet. Mindenesetre az élővíz kiváltképp annak bizonyul, váltakozó hőáramlatokat érzek a víz alatt, akár az érzelmeim, pont olyan kiszámíthatatlanul lágyak, csapongók, hűvösek és bizsergetően melegek, kiszámíthatatlan, mégis kellemes közegérzet, hattyúk a parton, kecsesek és mogorvák, kényesek és félelmesek. Hatalmas meglepetésemre élvezem a motorozást. Úgy két hónappal ezelőtt rajtam volt, mint visszatérő görcs a lovagolhatnék, egy más testhez kötve, színbiótaként a sebesség, a tovasuhanó táj, a légtér túlsuhanása, végtére is, hasonlót élek most meg és igazából hálás vagyok ezért az óráért. Bár a nap folyamán végig, mint hogyha távol volnék a dolgoktól, s azok alkalmatlanul igazodnának körém, jórészt zavart érzeteim vannak és hogy nem egészen vagyok jó helyen, mintha folyvást láb alatt volnék valaminek, aminek nem is egészen volnék a látókörében. Itthon aztán locsolás, fügeszedés, rája gondolás. És éppen akkor, pontosan akkor: telefonpittyenés. Különös, nagyon kellemes érzet ez, de nem akarok semmit hozzákötni. Legkevésbé magamat, legkevésbé őt, persze másnap izgatottan ébredek, mint akinek meglepetések rendeltettek, és telve mindenféle köznapi gonddal, de mégis, energiksabban ébredek, mint szoktam. Időben érkezem, tisztán, persze mindenféle hihetetlen szituációk és bosszúságok kísértenek, becsukódó elektromos ajtók, három éve visszatérő vendég vagyok pl a dohányboltban a mellettünk álló téren, és 12 esztendővel túl a korhatáron és mégsem akarnak dohánnyal kiszolgálni, csak mert persze bennfeledem az üzletben az irataimat, míg elugrom, zárt kapukon besurranó vendégek, már reggel, jól csinálom, de legközelebb azt sem szabad hagynom, hogy belül eluraljon a bosszúság, noha kívül megmaradok magamban.
Szétszóródom, kora délutánra, rozmaringtea, nem túl kielégítő és kapkodó táplálkozás, bár a reggeli legalább megvolt. Telt ház négykor, ami elég szokatlan, némileg megpróbáltató, D érkezik, le van rongyolva, tőle nem várhatom, hogy megmentse a helyzetet, így hát kissé ki is merülök, apropó még előtte, délután túlfűtöttséget érzékelek magamon és koncentrációzavart, mégpedig kedélybeli impulzivitásból adódóan. Sok beszéd, szertelen cselekvés, persze, fáradtság a vége. Sovány vigasz nap végén, hogy őkelme újabb találkát kér, bár nem túl koncentrált és pontatlan ez az egész, s ami azt illeti, így utólag magam sem voltam kellően konkrét, már belátom, s hogy adódó alkalommal, ezt is jobban. Persze semmi nincs belőle, nem is tudunk igazán beszélni, a tyúkok ott kapirgálnak, köröznek, meg aztán én se valami következetes és határozott, nem is tudom, mi a fenét akarok én ettől az egésztől, hogy akarhatok e valamit, egyáltalán. Hazajőve körmölök, Vica töröl. Ma bizonytalan derűre ébredés, koordinálatlan lézengés, végül beletörődvén a nihilbe elugrom a piacra, némi olvasgatás, átöltözködés, várakozás után, kajálnom kell rendesen, erre gondolok, meg hogy az én életem éntőlem függ, nem attól, hogy mit várhatok el másoktól, így aztán kissé csalódottan, de mégis, működtetem magamat. Nyomott érzettel érkezem, némi fej, majd gyomorfájás, Dobálózom a rendeléssel, kommunikációs nehézségeket tapasztalok, pontosabban hallom magamat, nem vagyok elég határozott és jobban kell figyelnem, hogy megértsem pontosan, belássam tisztán, ami történik körülöttem, történik velem. Őkelme érkezik, mondja, nem hívtam, nemigen értem, miért kellett volna hívást kezdeményezni, tekintve, hogy ő volt az, aki le volt ma kötve, és annyiban maradtunk, hogy majd beszélünk, ha végzett. Mindegy, elengedem a dolgot, vagyis inkább próbálom csak, mert belül attól még dacos vagyok, és sértett, bár sértettségem valamelyest itt most jogos, azt hiszem, ha nem is felé, de úgy érzem, szerencse, hogy nem is merek én hinni igazán, ezekben az alkalmakban, holott elvileg én volnék az, aki ezidáig nem adta meg a lehetőségét ennek a kapcsolódásnak, most meg mégis úgy érzem, mintha én lennék a felültetett. C-vel, ha dolgozom, mindig adminisztratív nehézségekkel kell szembenéznem, és az ábra gyakran úgy fest, mintha én volnék a süket, a pontatlan,a szerencsétlen, de leginkább, stresszes vagyok, azt hiszem, továbbra is mellette és ezért nem merem bizton állítani, amit erről gyanítok. B nevű tyúk nem tágít, végigstrázsálja a zárást, pár szót beszélünk mégis, ami pont ara elég, hogy a neheztelésem valamelyest alábbhagyjon, nem tudom, igazából, kell-e ez az egész körülményes helyzet nekem.
Mindezt most csak azért is ekként, mivel minden nap 5 dolgot fel kellene jegyeznem, ami pozitív érzelmeket vált ki, napi háromszor ( más más időszakban) leírni az érzelmeimet, hogy mi az, amit jól tettem, mi az, amit legközelebb az eddiginél jobban, és hálát éreznem, azért ami jelenleg... plusz tíz állítás magamról, a következő szerkezettel,
Nos, egyenlőre, ennyi telik tőlem:
Én vagyok az, aki rakoncátlan szépséget lelek a természetben, a fájdalomban, magamban.
Én vagyok az, aki szélsőségek közt élek, sírok és nevetek, nevetek és sírok.
Én vagyok az, aki másokban élek.
De ezek elvont kijelentések tehát inkább
Én vagyok az, aki a kővázákba száműzött, száradó krizantémok szépségét csodálom.
Én vagyok az, aki ámulom az eget a fákkal, aki bámuldozik születésen és elmúláson.
Én vagyok az aki nagy igyekezettel sertepertél dolgai felett és aki elodázza feladatait.
Én vagyok az, aki macskát cirógat
Én vagyok az, aki kikapcsolódást keres eldugott környékbeli tájakon.
Én vagyok az, aki kongó templomok hűvös ürességében keres vígasztalást.
Én vagyok az, aki nyakig forró vízbe merülten piheni ki félelmeit.
Én vagyok az, aki közelebb csalom a férfiakat, kiket aztán ijedtemben, undorral terhes félelemmel eltaszítok.
Én vagyok az, aki a körülöttem élőt elfogadom vagy nem érintem, kikerülöm.
Én vagyok az, aki a gondolataimon gondolkodom.
Én vagyok az, aki oldalazva kikerülöm a szembejövőt, és elsietek mellette.
Én vagyok az, aki magamnál szerencsétlenebbet keresek, hogy pillanatnyi boldogsághoz segítsem.
Én vagyok az, aki durcásan visszautasítom a fizikai segítséget, a lelki támogatást.
Én vagyok az, aki békével megáldott emberek társaságát keresem, hogy tanulhassak tőlük.
Én vagyok az, aki rakoncátlan és alternatív művészeti alkotásokat élvez és gyönyörködik azokban.
Én vagyok az, aki pszichedelikumokkal vígasztalódom.
Én vagyok az, aki a környezetéből kinyert felesleges párával konyhakertet öntöz.
Én vagyok az, aki magasztos gondolatokat dédelgetek de nem cselekszem.
Én vagyok az, aki kedvességemmel kompenzálom hiányosságaim.
Én vagyok az, aki cifra lelkiségem bújdosva cipelem
Én vagyok az, aki másokért imádkozom, magamnak peidg kegyelmet kérek
Én vagyok az aki mindezen bűnöket másoknak megbocsájtom.
na majd holnaptól, persze ezt is jobban.... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
