NAPLÓK: Pssz!Ich-ézis Legutóbbi olvasó: 2024-05-08 01:41 Összes olvasás: 9574| 15. | [tulajdonos]: 05 31. | 2020-05-31 18:03 | Mögöttem a kék palást:
Hogy miféle gondolat űz örökké-más tájakra, ahol pedig nem lehetek mert
mindig épp itt vagyok - mégcsak nem is tudhatom. Emlékszem, valamiféle ragyogásra, melyet már nem láthatok, mert érzékeim megkoptak, elcsökevényesedtek, de ezek a képek szüntelenül máshová visznek, mint ahol vagyok.
Emlékszem a kéknek egy árnyalatára, melyet akárha sohasem láttam volna, tapasztalataim között föl nem lelek, mégis úgy érzem, mintha ez volna a legbizonyosabb dolgok egyike, mely hozzám férhet, - mégcsak nem is dolog, nem is érzés, pusztán sejtelem melyet az éhen kopott meggyőződés üldöztet velem, nem gyötrelem ez és nem őrület és nem megvilágosodás, de fájdalmas fakulása az életnek.
Olykor arra gondolok, talán jobb volna nem tudni róla, mert a tudás, bárminemű is legyen, nem segít rajtam, minél többet tudok, annál kevesebb leszek, s ha belém szökik is az alázat, ugyan kin segíthetek, ki nem hajlandó magát megsegíteni. Mit tudhatok? Elkerülő mechanizmusok láncolata közt bolyongó tervező, megközelítéseibe veszett, mit tud ő? Talán meglelte egyéni módját a vezeklésnek. Amely azonban nem lehet az én utam. Azt akarom, ami a lét bármely pillanatában mindenkor megvalósítható. Azt takarom, azt a kékséget, melyet személyemmel rejtek, a szellem teremtetlen, örökké jelen lévő állapotát.
Népem akarata, ha nemde pusztán álarc volna is csak az az ördög ábrázatán, nem az én akaratom. E változékony hatalom itt felettem, mindig kizökkenthető, mert magával játszik.
A fák, most is, mint mindig a legméltóságteljesebb, örök, lelketlen tartásban de anyánk vére már mérgezett. Én kényelmesen éltem, te megszedted magad. Cserepes szájakkal lihegve kaparjuk majd ugyanazt a folyót, ha az erek egy más testben tőlünk kiapadnak... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
