NAPLÓK: Pssz!Ich-ézis Legutóbbi olvasó: 2024-11-23 12:14 Összes olvasás: 10131| 31. | [tulajdonos]: 10 30 | 2020-10-30 17:06 | Csak az emlékezhet, ami külön való. Az emlékezet
a csonkítotthoz szól, soha máshoz, mert
az egy még nem emlékezik. Nincs mire. Nincs
története. Története csak annak van, aki lemaradt.
És minél inkább emlékezik, annál inkább fél,
és csak az fél, aki emlékezik. Aki nem emlékezik,
nem fél, ugyanis nincs mitől. Mind jobban emlékező,
annál nagyobb benne a félelem, annál különvalóbb.
Annál cselekvőbb. Természete széttartó és sajátos.
Dinamikus.
Engem a rendezetlenség elve hajt, és nem érdekel
semmi. Káoszban éltem mindig és káosz rendez majd el
Nem félek, csak a fodrászoktól, álmomban, akik hatalmas
fekete műanyagfogakkal közelítenek és csattogós fém ollókkal
hadonásznak fejem felett, és lakberendezőktől, akik
praktikus megoldásaikkal szétdúlják otthonainkat, a kutatóktól
és a könyvelőktől, akik felszámolják az életünket.
De szeretek álmodni, átkúszni az érzékelés határai felett
és remegő lábakkal, révülten térdepelni magam előtt.
Látni.
Jól élek, különben és panaszra egyáltalán nincs okom,
halálomat is meg fogom érteni. Még csak az sem emlékezetes
a magamfajta átutazó kő számára, kit irdatlan különcségével
áthajítottak más életeken, megtörve történetük varázsát,
botrányt hagyva magam után mindenütt, ahol még csak ott sem voltam
sohasem. Csak a játszó ember szabad. Irigylem
a színészeket és színésznőket, mert legalábbis életük egyik felében
szabadok, de minden esetre nagy esélyjel szabadabbak, mint
mások, mint valamennyien, akik legtöbbször
megjátszuk, hogy nem játszuk.
Szép csak az érdektelen: a madár, a folyó,
a lombfélénk fellegek - minden igaz okból létező
céltalan dolgok - és a szerelem, amely még nem emlékszik
halálára. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
