NAPLÓK: Szkítia77 Legutóbbi olvasó: 2019-10-14 09:34 Összes olvasás: 12860| 25. | [tulajdonos]: jav. | 2012-06-19 18:54 | | jav.: tudod | |
| 24. | [tulajdonos]: Hátrébb a Szilákkal! | 2012-06-19 18:52 | Nemrég egy nyelvész ismerősöm, aki az irodalom szakot is elvégezte, elmesélte a következőket:
Úgy gondolta, hogy miután a nyelvhelyesség a kisujjában van, a verstani szabályok szintén, innentől kezdve a diplomáira, okleveleire gyakorlatilag láthatatlan tintával azt is ráírták, hogy innentől kezdve ő költő.
Kipróbálta magát, a ráérős időszakában: nem kellett munkahelyre sietnie, a gyerekek is kirepültek, ő maga pedig így szerette volna kifejezni önmagát. Eküldözgette a verseit folyóiratoknak, valamint megmutatta a magyar irodalom sosem vétózott, elismert nagyjainak, akiket az egyetemekről és a konferenciákról jól ismert.
Amint elmondta, a folyóiratok és az ismerősök diplomatikus udvariassággal igyekeztek kihátrálni a véleményezés elől.
A barátai viszont kíméletlen őszinteséggel a szemébe mondták, hogy tehetségtelen.
Kérdeztem tőle, milyen szövegkörnyezetben tudatták vele.
Körülbelül így: "lehet, hogy mindene verslábat ismersz, a versformákat meg tudod különböztetni, tisztában vagy az izmusokkal, korszakokba tudsz helyezni az ismérvek alapján bármelyik művet, azonnal kiszúrod, hogy hol tévesztett a nyelvhelyesség ellen, van egy aprónak tűnő probléma, ami az egésznek az alapját adná: egészen egyszerűen nincsen tehetséged a költészethez, a versíráshoz.
A vehemens mivoltját ismerve, megkérdeztem tőle azt is, hogy vajon hogyan reagált erre, elküldte-e a trópusokra lekezelő stílusban a felkért kritikusait, avagy?
Csak nevetett, és azt felelte, dehogy.
Inkább megfogadta, és onnantól kezdve ő lett a "kedves olvasó".
Szerintem innentől kezdődik az intelligencia.
Ez alatt van a "nem mérhető" kategória, amelyet egy hozzászólás-csatánál az imént tapasztaltam, a szerző részéről.
Természetesen, akinek nem inge, nyilván nem veszi magára.
Akinek inge és felveszi, köpködjön, ha úgy érzi jól magát :)
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 23. | érdeklődörgő: kíváncsi | 2012-06-17 14:23 | | Kíváncsian várjuk a híradást Sir Himballo újabb galandjairól. | |
| 22. | [tulajdonos]: ? | 2012-06-17 14:10 | | Működik még ez a napló? | |
| 21. | [tulajdonos]: Sir Himballo első esete a Lila | 2011-12-29 15:57 | Bárki, aki ezzel az írással azonosságot érez, keresse a jelenséget a képzeletének szüleményeként, vonatkoztasson el a valóságtól. A többit a Tisztelt Olvasókra bízom.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy önjelölt, költőcskének se nevezhető, ugrándozó amatőr. Egy kapálózó senki, aki csupán szeretett volna valamilyen módon belekerülni az irodalom körforgásába.
Sajnos, senkinek nem sikerült felfedeznie Sir Himballo személyét, aki rengeteg dolgot elkövetett annak érdekében, hogy mégis ismertté váljon a neve.
Balhézott itt-ott, perelt is embereket, vádaskodott és védekezett, természetesen mindezzel csak azt érte el, hogy a világon senkinek nem volt kedve foglalkozni ővele.
Történt egyszer, hogy Sir Himballo-t kihívták egy párbajra, nevezetesen a Lila Fóka nevű, főleg az egyetemisták körében népszerű szórakozóhelyre.
Természetesen a kihívást nem fogadta el, hanem odafutott, inkább kifizette az eredetileg ellenszolgáltatás nélkül bérbe kapott helyet, hogy önálló „költői” estet csináljon azon a napon, azon a helyszínen.
Meghirdette sok internetes és nem internetes oldalon. Többször is. Azt, hogy neki „költői estje” lesz azon a napon a Lila Fóka nevű szórakozóhelyen, menjen mindenki, mert MINDENKIT meghív, aki kíváncsi rá.
Nem sok hozzászólás érkezett eme felhívásaira, gyakorlatilag senki nem reagált erre, de Sir Himballo meggyőződéssel készült az önálló estjére, mert bizonyítani akarta, hogy ő minden kritikát, nevetést, őrajta mulatást, miegymást figyelembe nem véve, akármi is történi, bizony, KÖLTŐ.
Hirdette az egyetemeken, hirdette a Lila Fóka szórakozóhely oldalán, közösségi és irodalmi oldalakon egyaránt. Volt, ahol szinte óránként frissítette, menjenek minél többen, akiket érdekel, akik szeretik az ő költészetét.
Ekkora hírverése régen volt egy „irodalmi” estnek, mint amekkora Sir Himballo önálló szereplésének.
Elérkezett az –általa- várva várt nap.
Természetesen késett. Ezt a „nagyok” így szokták, hiszen elegáns dolog késni egy fél órácskát, ennyi férjen már bele a „hatalmas költő vagyok”-imázsba, Sir Himballo úgy gondolta, neki ennyi simán jár.
Még nem tudhatta, de amikor odaérkezett az egyik hozzátartózója kíséretében, a moderátorán kívül mindössze három személy várt az estjére: egy irodalmi portál főszerkesztője, egy ősellensége, valamint egyetlen civil érdeklődő.
Biztos forrásból tudom – mert azóta jártam a Lila Fóka nevű szórakozóhelyen, ahol aznap ugyanaz a személyzet teljesített szolgálatot, mint amikor Sir Himballo estje zajlott, hogy az est „gazdája” személyesen ment oda minden vendéghez, ezekkel a szavakkal: „ha szeretne igazi irodalmat hallani, várom a színházterembe”.
Nos, egyetlen ember szerette volna az ő „igazi” irodalmát hallani.
Így összesen öt fő volt az érdeklődők körébe sorolható:
- a moderátor
- az ősellenség
- egy véletlen érdeklődő
- egy rokon
- valamint egy irodalmi portál főszerkesztője.
Ez azért elég kínos. Főleg úgy, hogy kétszer bejött a helyi illetékes, hogy „lejárt a kifizetett idő, amit bérelt”, és Sir Himballo még ezzel együtt is képes volt komolyan venni önmagát.
Azt, hogy már aznap este több tízen rajta nevettek, az évtized kudarcaként emlegették a leszereplését, másnap úgy kommentálta, hogy szerinte ez egy sikeres est volt.
Igaz. Valahol tükröt kell tartania az embernek saját maga előtt is.
Öt fő abszolút megfelelő Sir Himballo közönsége gyanánt, mert ennél többen soha nem lesznek kíváncsiak rá.
Nem fordítanak rá se benzinköltséget, se időt, az energiáról nem is beszélve.
Sir Himballo „költői” estje lebőgött, leégett, s ezzel felteheti önmagának is a kérdéseket:
TÉNYLEG nem érdekel senkit az ő „költészete”?
TÉNYLEG nem kíváncsiak rá ennél többen?
TÉNYLEG nem áldoztak az idejükből egyik irodalmi oldal tagjai sem, hogy meghallgassák a „frenetikus” előadását?
DE még a közösségi oldalról az ismerősei sem?
Sajnos, nem.
Mert ennél több embert nem érdekel Sir Himballo, az állandó hisztérikus, a feszültségeket keltő, önjelölt fűzfapoéta.
Nevetség (sőt, inkább közröhej) tárgya lett, a Lila Fóka szórakozóhelyen is csupán elnéző mosollyal emlegették azt a bizonyos napot, amikor megpróbált ismert és közismert lenni.
Nem sikerült neki.
Nem mentek el az emberek, mert nem voltak rá kíváncsiak.
Az öt főből álló közönség összetétele önmagáért beszél.
Ismétlem, ha bárki hasonlóságot vél felfedezni a történetem kapcsán, keresse fel a kezelőorvosát, avagy a gyógyszerészét.
| |
| 20. | [tulajdonos]: Merry | 2011-12-23 21:22 | Nem szeretem, amikor az állítólagos Irodalmi Elitek ilyen módon kívánnak boldog karácsonyt :
http://index.hu/video/2011/12/23/kukorelly/
Sajnálom, hogy mára ez jutott az embereknek. Úgy gondolom, sokunknak elég lesz csupán annyi, hogy: Áldott, békés Ünnepeket, szeretettel és boldogsággal teljes Karácsonyt Mindenkinek!
| |
| 19. | [tulajdonos]: egy Lord | 2011-12-22 21:33 | Isten Veled, Lord Vándora, Isten Veled, Versfehér!
http://www.youtube.com/watch?v=bN43r_2fUHo | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 18. | weinberger: magad kedvére? | Kiáltó: Észrevétel | 2011-12-21 23:19 | | Köszönöm a reagálást és nemcsak annak dicsérő részét. Az észrevétel lényegével részben egyet tudok érteni, csak hát nagyon ide kívánkozik egy eredetileg Churchillnek tulajdonított, több változatban elterjedt mondás: "... aki húszévesen nem forradalmár, annak nincs szíve, ám aki negyvenévesen is az, annak nincs esze..." Ez persze túlzó kijelentés, de hát én már a kettő összegén is túl vagyok, átmentem tehát mindkét fázison és rendre elkövettem a rájuk jellemző hibákat. A vers áttételes címzettje - mint sok hasonló esetben - én magam vagyok, talán ez a tény is enyhít valamit a költészet és a költő céljának visszafogottabb megközelítésén. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 17. | weinberger: abszolút | [tulajdonos]: Rab Zsuzsának | 2011-12-21 23:07 | | Arra látok példát ebben a versben, hogy az "abszolút zenei hallás" fogalmát kiterjesztően is lehet értelmezni, a ritmusra vonatkoztatva. Vannak, akikben ez születésüktől fogva megvan és egyszerűen képtelenek botlani. A többség viszont - és ez alatt nem valamiféle globális többséget, csupán a versírók lokális többségét értem - minden ereje megfeszítésével sem lesz soha képes elsajátítani. A rímekről külön nem beszélek, hiszen valahol azok is ritmuselemnek tekinthetők. Még egy jelzős szerkezet jut eszembe a verset olvasva: "természetes könnyedség". | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 16. | Kiáltó: Észrevétel | 2011-12-21 18:00 | Kedves "koincidencia" figyelmébe ajánlanék egy gondolatot:
Szép a vers, remek a kidolgozása, de szerintem a gondolat hibás. Mélyebb elemzés nélkül:
"Ha verset írsz ne más kedvére tedd"
hangzatos sor, ( erre épül az egész vers) , mégis azt hiszem alapvetésnek helytelen.
Éppen, hogy másokért, igenis másokért tedd, (amit tenni kel és teszel) ne magadért, ne magad kedvét keresd a versben, hanem mások bánatát, gondját és az arra adott választ és kiállást értük, ha úgy tetszik más kedvére tedd...legyen ez a küldetésed...
Petőfi Sándor: XIX., század költői. .. még a XXI. században is, vagy még inkább... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
