Quo vadis, Attila?
az ég üres volt
a sínpár kemény
e kettő közül hova tűntél?
belénk sodort már
néhány évtized tél
és épp azóta nincs bennünk alázat
rólad mesélnek mind a
korallpiros szabadság-lázak
ahol házfalakra fröccsenő árnyék a szél...
a laposkúszások ellenében
inkább megőrültél
hogy magad után józan rendet hagyhass
-taní
-taní
magyarnál magyarabb szavakat
gyereknek anyja adja ily gondosan
szájába a kanalat
téged Szárszón mégis kiköpött az élet
de valahol
- sínek között?
- vagy könyvszagokban?
- de leginkább mindenütt, ahova csak nézek
megmaradtál
örök
nehezéknek
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
