NAPLÓK: Szerdánként, kávé helyett
Legutóbbi olvasó: 2024-05-08 10:46 Összes olvasás: 32343| 154. | [tulajdonos]: válasz | 2018-10-10 19:03 |
Nem folyik a Dokkon rímüldözés – írja naplójában harsány elégedettséggel Baltazar.
Hát persze, hogy nem folyik. Minden zsarnok demokratának vallja magát, Rákosi Mátyás is szerette a szabadságot (mármint a sajátját).
Egy szúrópróba-szerű vizsgálat során hamarjában 38 olyan meót számoltam össze (beleértve a Baltazartól stallumot kapott réztulajdonos kéretlen dokktulmeóit is), amelyekben a rímek elhagyására, kitörlésére, kiirtására szólítják fel a szerzőket. Olyan bejegyzést viszont egyet sem találtam, ahol a meózó arra biztatta volna a költőt, hogy ugyan tegyen már bele a költeménybe egy szép rímpárt. A tendencia tehát egyértelmű és nem hatalmasodott el addig, amíg Tudjukki el nem kezdte hiperaktívan ismételgetni Szabadverstan címszó alatt a zagyvaságait.
Baltazar az Irodalmi Lefolyóirat című Facebook-oldalra is felhívja a figyelmet. Az oldal létrehozói valószínűleg megköszönnék neki az ingyenreklámot. Nincs közöm az oldal létrehozásához, szeptember közepéig nem is tudtam, hogy kiké. Most már tudom, egyikükkel sikerült üzenetet váltanom, lapokban is publikáló és a Dokkon is olvasható szerző, ám nem fogom Baltazar orrára kötni, hogy kiről van szó. Személyesen soha nem találkoztam vele, de rokonszenvem az övé. Azt is be kell vallanom, hogy Litván Ádám húsvéti öncélú trágárkodására, mely a Youtube-on bárki számára hozzáférhető, valamint P.A. Nudista strandon című hallhatatlan művére egy magánbeszélgetésben én hívtam fel az illető figyelmét – több hónappal az oldal létrejötte előtt. A többit az oldal szerkesztői tőlem függetlenül találták, számomra is újdonságot jelentett ezeknek a förmedvényeknek a létezése.
Azzal a törekvéssel egyetértek, hogy azt a szellemi-erkölcsi környezetszennyezést, amely bizonyos „irodalmi művekből” árad, nem szabad támogatni.
Éppen ezért (is) tartom felháborítónak, hogy az egyik szerző augusztus 20-án magas kormánykitüntetésben részesült. A mai magyar Kormány kulturális törekvéseivel ellentétesnek tartom, hogy ilyen művek szerzőit támogassa.
De hát, mint tudjuk, a kitüntetéseket másféle érdemekért osztogatják, s a díjazott rendszerint elköteleződik azok iránt, akiktől kapta.
Aminek kapcsán a vita kirobbant: Kosztolányi Mária Volt egyszer egy tábor című verse – értékes mű, maradandó, támogatásra érdemes. Többévtizedes költői tapasztalatommal mondom ezt.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
