NAPLÓK: Szelindek A Bódog Legutóbbi olvasó: 2025-07-04 23:29 Összes olvasás: 27787| 25. | [tulajdonos]: megint csak találomra | 2003-04-11 13:42 | Mottó: "Anyag nem vész el, csak nálamlapul."
Az emberek néha elhagyják a holmijaikat. Én pedig megtalálom.
Ma például egy szívet találtam.
Ott feküdt a parkban, látszott rajta, hogy tudatában van annak, hogy ő bizony most valóban el lett hagyva, szándékosan vagy véletlenül, az ilyenkor már részletkérdés. Valamikor kulcstartó lehetett, vagy valami hasonló, mert egy rövid lánc csüng rajta, aminek a végén el van hajolva a rögzítő csat (karabiner, vagy hogy hívják az ilyesmit), tehát lehet, hogy tényleg csak leesett. Véletlenül. Avagy szándékosan hagyta el ő korábbi tulajdonosát.
Egyébként valamivel kisebb mint az öklöm, és nagyon puha, vörös jószág, centis nagyságú, sűrűn nőtt függelékekkel kis testén. Szőrös szív.
Míg ücsörögtem a padon, nézegettem az embereket, és próbáltam kitalálni, kié lehet. Arra vágytam, hogy valaki kétségbeesett, tétova mozdulatokkal, szűkülő köröket leírva sétáljon arra, feltűnően kutatva valami után, amit elveszített, nemrég és véletlenül. Meg szerettem volna pillantani ezt az embert, hogy odamehessek hozzá, mosolyogva visszaadjam hűtlen kabaláját, ő megköszönje, és elfelejtsük egymást.
Jó, természetesen ez lehetetlen, nem is jött senki érte, hát nálam van amíg elkezd hiányozni valakinek.
Az emberek néha magukat is elhagyják. Én pedig megtalálom a szívüket, megvárom, míg keresni kezdik, azután megpróbálom nekik visszaadni.
Ők megköszönik, és elfelejtjük egymást. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
