NAPLÓK: Szelindek A Bódog
Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 21:37 Összes olvasás: 27158| 20. | [tulajdonos]: ebédszünet | 2003-03-27 03:23 |
Leguggolok a tölgyfa lábához. A lehullott, elszáradt levelek törékeny, repedezett szövetén keresztül már utat vágott magának az idei fű. A látvány a rovargyűjteményekre hasonlít: hatalmas, kopott barna lepke feltűzve egy világos nedves-zöld tűre. Érintésemre kettétörik a ledobott múlt.
Felállok. Arrébb egy fűzfa, fél méterről érezni, milyen forró. Erőtől sugárzik, nekem is jut belőle. A verőköltő bodobácsok diónyi kupacba tömörülve párzanak. Egymásnak háttal egymásban, tengelyesen trükközött párok, együtt - még ha egyikőjüknek hátrafelé is kell rohanni néha.
Szeretnék lefeküdni, hagyni hogy betakarjon a napfény, a muslicák násztáncának vibrálását figyelve elaludni, álomnyálamat öntudatlanul az illatos földre csorgatni. Arra ébredni, hogy kíváncsi hangyák tucatjai mászkálnak rajtam, útvonalat és élelmet keresve. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
