NAPLÓK: Seholsincs
Legutóbbi olvasó: 2024-04-30 03:32 Összes olvasás: 86900845. | [tulajdonos]: kicsit bepöcc... | 2019-03-23 07:32 |
Kedves János!
Gondolom Imre megérti. Mi is igyekszünk, és reménykedünk.
|
|
844. | [tulajdonos]: a plusz gyakran mínusz | 2019-03-16 19:33 |
Azért kíváncsi lennék, hogy regizésnél egy siket költő telefonos lecsekkolása, hogyan működik/működne...? |
|
843. | [tulajdonos]: pontosítok | 2019-03-12 07:43 |
Nem is a párbeszéd a lényeg, hanem amiről Baltazárnál is olvastam. |
|
842. | [tulajdonos]: Címzett: nem a PIG | 2019-03-12 07:16 |
"Párbeszéd a Dokk jövőjéről"... .....kivel? Hol vannak a szerkik? Aminek nincs jelene, jövője sem lehet. :( |
|
841. | [tulajdonos]: sajna, előttem múlt ki... | 2019-03-08 11:34 |
az utolsó randevú előtt
...voltunk szépek és még szebbek hozzánk bújtak értünk epedtek
hajunkban napsugár babrált kulcsra zárt kezünk bizsergést dajkált
egyszer csak felkapott ringatott a tenger próbára tett Isten viharral csenddel
ám lassan minden elpihen mi egekig emelt földet ér leveleket kócol avarban a szél
az emlék itt-ott még fellel néhány szép vonást
valaha-varázs
de szemünkre átkos ezüstszálak tapadnak öreg esték karca
nem vágyjuk már a zajt de még ránctalan lepedőt sem halott arcra |
|
839. | [tulajdonos]: előfordgolódás | 2019-03-07 14:33 |
A "mirtuszvirág és koszorú" http://www.ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/3503-mirtuszvirag-es-koszoru.html
valamint a
"Csillagokat fésülő" http://www.ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/3444-csillagokat-fesulo.html
c. verseim A Hetedik márciusi számában is olvasható.
|
|
837. | [tulajdonos]: (ön)romboló | 2019-03-06 10:00 |
:-) lehet "a tavasz csókja" budoárok falán mutatott volna leginkább (?) ... de rajzokkal illusztrálva én inkább mesekönyvben látnám viszont. :) |
|
836. | [tulajdonos]: előző jav.-va | 2019-03-06 09:15 |
a tavasz csókja
a tavasz belecsókolt a tájba ahogy rádőlt a hópaplanos ágyra takaróját félre is dobta helyét illatos jácinttal beszórta párnája lett egy puha hant
a kibúvó fűszálak susogtak a szélben s mint megannyi lant a vékonyka jégcsapzenészek kullogva nyugovóra tértek
a rügyek közt a fákon versenyben hangoltak pillekönnyű dalnokok méhek dongtak és sárga topánkákról pollennel szórták a tavaszt
ebben az égi-földi táncban az ég azúr pongyoláját adta a nap sugaraival féltőn átkarolta s fecskék szárnyán ahogy libbent ide-oda megsúgta a tél eliszkolt tova végre nyílhat az orgona
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!