NAPLÓK: Saját felelősségemre... Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 20:50 Összes olvasás: 21896| 52. | [tulajdonos]: veled szemben | 2008-03-04 21:47 | Az emlékek úgyis visszalopódznak a szobád falai közé,és üres mosoly kerül a falon lógó kép helyére.De ott lesz a nyár összes íze,és az elmúlt szerelmeké.Bármikor levehető, behúzható az álmokba és a párnád már nem is látszik, csak a szíves ágynemű.Anya-magzat kapcsolatok benned...amikor pihensz, ébrednek a gondolatok,mindegyik apró rúgása öröm a lelkednek.Sosemtudnám elviselni, hallani szádból, hogy én öltem meg.Hát, emlékezz, és higyj tovább! Tedd vissza az összes régen levett csókot,és az órákat, perceket, amik fontosabbá értek árnyékomban, és édesebbek lettek a mának, vagy neked!
Tedd vissza a szerelem gyerekeket! A szíves párnát, a kisállatot, a képeslapot, és a rúzslenyomatot, a hagynám-engedném neked-leveleket,
és a múzsádhoz írt szerelmes verseidet! Úgyis minden kellemetlen
szavammal egy emlék lopódzik vissza és a végén nem férünk el, valakinek mennie kell...a kitartóbb marad, ahogy maradt az évek alatt...
Elfogynak lassan a gondolatok,a szépek, a jók, a most-szilánkok,
és elfolynak szépen a szavakamiket múltad ködébe vájokelfogynak lassan a sorok.Minden néma, rám nem érő perccelmesszebb távolodom,és te már nem érsz ela földre csak testi vágyad nyom.Talán lehet még..szabad szellemeddel
hát, rugaszkodj el! Minden cél a tiéd...
Csak én nem leszek többé,
vagy legalábbis nem neked,a bosszantó, szorongó elvárás,a csekély ideig tartó símogatás alatt alvó kedvesed.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
