NAPLÓK: Nagy László verseiről Legutóbbi olvasó: 2026-03-07 05:36 Összes olvasás: 28571| 19. | [tulajdonos]: Szécsi Margit Nagy Lászlóról | 2022-06-10 19:16 | Szécsi Margit: Nagy László emlékezete
Ne kössük át virággal a halált. Földnél is fenyegetőbb a divatos kegyelet, mert elfödi a költő igazi arcát, a bajvívó, a csillagokkal is labdázni-merész emberfiát. Hagyjuk hát a titkos-értelmű koszorút. Remekmű és egyenes tartás anélkül is védtelen. S hagyjuk meg a poétának a küzdelmes árvaság tragikusan emberi rangját: mert még mosolya is ettől volt hiteles. Mert égi és földi istenek az életet meg hagyják halni. Nagy László költőként is: ember, s az ország szellemi éltetője ma is.
A szívbéli kamerát ezért fordítanám most az országra, és a temetőre. Az országra, ahol szeretik, s a temetőre, ahol, mint mondják, nyugodalma van.
Fiatal indulásakor, a magyar életben először, egy hatalomra érett történelmi népréteg: a sok száz éven át elnyomottak jó esélye látszott biztosítottnak. A feltörekvő nép tehát elküldi, kibocsátja magából az ő mesebeli királyfiát: a költőt, mint önmaga lelkét. A Zápolyákat, Haynaukat is túlélő nép Nagy Lászlót, a színrelépőt, majd versben bujdosót ünnepelve: önmagát ünnepli.
Sorsából lehetetlen kitagadni a szegénység éveit, éjeiből a szerelmek violaszín palástját, virrasztásaiból az aggodalom villámait — ordasos korban a férfi keserű tusakodását az arany kamarillával. Az ünnep: a tövissel-megkoronázó rózsa így érte el őt.
Legyőzni soha nem lehetett. A jó hadmozdulatok biztonságával adta a magyar költészetnek a folyamatos megújulást. A nagy vitéz határozottságával helyezte újra jogaiba a népdalt: a bartóki tiszta forrást, s adományozta újra meg újra a hazának a világ népköltészetét és modern költészetét. A modern versteremtő erejével mutatta fel az igazra–szépre menyegzősödő ifjúságot mint örök szimbólumot: az Emberpárt. És sarabolta haláláig a Fényes Szellőket lefújni-igyekvő sárkányfejeket.
Álma, már a jászol szalmáján is, óriás ábránd: Világkép Párizstól az Ararátig — ha úgy tetszik: történelmi szivárványhíd. Ő, aki maga a nép: történelmi igazával és jogával a költészetben is azonnal és mindenkor élni akart — s a világot tudatosan és varázslatosan fogalmazta újra.
Amihez jogot érzett: a Mindenség.
Amit megvalósított: A MINDENSÉG MAGYARUL.
Kéz amennyi ellökte, leintette, letapogatni kívánta: most, hogy védtelen, kinyúlhat feléje is. Egyéni és társadalmi, eszmei hagyatékok utóéletét aki látta már: megrendülve állhat a költő szellemi hagyatéka előtt.
Megküzd-e a nép az ő királyfiáért? Ha a halál tette őt védtelenné, ki az, aki eljön az ő nevében? Kicsoda győz a hős nevében? Nekünk ez van olyan kérdés, mint a Lenni vagy nem lenni. A válasz akár megmaradásunkról is dönthet.
Köszöntöm minden leírott, megszenvedett sorát, és az Ady Endre ostorát is megragadó szentséges kezét.
Köszöntöm az anyaföldet, a temetőt, benne mindazokat, akik az esendő lelkes lény emberré-változtatásában már előtte elégtek, porrá-tétettek. És köszöntöm az országot, ha Nagy László szétdarabolhatatlan örökével továbbra is élni kíván.
/Kortárs, 1985. 12. sz./
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
