NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-14 18:50 Összes olvasás: 72686| 424. | [tulajdonos]: ... | 2019-09-02 09:38 | 2019. szeptember 1.
L. első napja a gimnáziumban. B. hazajött Lengyelországból. Holnap lesz az első napja a doktori képzésen. G. évnyitója már pénteken megvolt. Senki nem óhajtja, hogy elkísérjem, vagy, hogy legalább uzsonnát készítsek, kifejezetten arra kérnek, maradjak távol az első napjuktól. Éjjelente kisbabákról álmodom.
Egyébként zajlik a lassú és fájdalmas, de biztos hazazsilipelődés.
2019. augusztus 31.
Mintha egy láthatatlan pajzs lenne körülöttem. Csak az léphet be, akit beengedek. Azt hiszem. Aztán valaki mégis becsörtet. Tör-zúz. Alig bírom leállítani, kituszakolni. Több mázsa lehet. Pedig csak hatvan kiló. És kilencven éves. Napokig takarítok utána. Ragasztgatom a cserepeket. Foltozgatom a lyukakat.
A pókok nappal behúzódnak a tető réseibe. Néha kiszaladnak megigazítani a hálójukat, aztán uzsgyi vissza. Forró a nap, kiszáradnának, ha sokáig kint maradnának. Majd este. Amikor megtelik élettel, életnedvvel az a pár tenyérnyi zug, ami számukra a világot jelenti. Nekem méretarányosan (?) egy egész tóra van szükségem. Gólya, gólya, hosszúláb,/ hol kezdődik a világ?/ - A tó szélén ring a nád,/ ott kezdődik a világ.../ Gólya, gólya, hosszúláb,/ hol ér véget a világ?/ - Ha az a tó enni ád,/ egy tóból áll a világ.
Az ég estefelé olyan, mint egy fehér filccel összefirkált, kék papírlap. Napközben is biztosan olyan, de az erős napsütésben nem jut eszembe soha az eget bámulni. A repülők, mint a csigák, lassúak és nyálat húznak maguk után.
Idegbeteg a világ. Lehetne Isten a pszichoterapeuta.
2019. augusztus 30.
Ömlött le a víz a hegyoldalon. Eleinte csak patakokban, majd folyóvá duzzadva. Vissza kellett fordulnunk. le a faluba. Egy öregotthonban leltünk szállást, én és egy kisfiú, akiről azt gondoltam az én gyerekem, pedig nem hasonlított egyik igazi gyerekemre. Az otthon igazgatónője először nem akart szállást adni. Kétségbe voltam esve; sötétedik, könyörögtem, és itt van velem a kisfiam is. Az asszony könyörtelen volt, lent a faluban van szálloda, mondta. Free, tette hozzá. Végül mégis maradtunk. Jött a lelkész, és azt mondta, lesz nálunk egy ünnepség, maradjunk velük ünnepelni.
2019. augusztus 29.
Tegnap este a parton egy nagyjából velem egykorú nagymama egy három hónapos kisbabát tartott a karján. Pelenka és rékli volt a picin, a nagymama (a neve Anna, de azt csak később tudtam meg) fürdőruhában ült a hullámtörő kövek mellett. Ha Szűz Mária édesanyja ült volna ott a kis Jézussal, az sem lett volna megindítóbb. Vissza kellett fordulnom, pedig már jó pár lépéssel elhaladtam mellettük. Vissza kellett fordulnom, leülni melléjük beszélgetni. Gyönyörködni. A pici a jobb hüvelykujját szopogatta. Puha, fehér és bársonyos volt a bőre, közel álltam hozzá, hogy egy pár másodpercre kölcsönkérjem, de a látvány önmagában is elég volt ahhoz, hogy úgy érezzem, az én vállamon nyugszik a feje, amit a nagymamája a jobb tenyerével hátulról támasztott, hogy ne billenjen hátra, amikor hirtelen megemeli. Egy pillanatra megértettem azokat a nőket, akik belopóznak az újszülött osztályra, hogy kisbabát raboljanak maguknak. És egy pillanatra eszembe jutott a hajnali álmom a kisbabáról, akit Töpörtyűnek neveztem, soha a valóságban nem szólítottam így egyetlen kisgyereket sem. Kis idő múlva megjelenik a kisbaba édesanyja is. A háttérből lép elő. Eddig olyan volt, mint az álombéli anya: konkrétan nem létezett, csak általánosságban. Valaki, aki megszülte azt a gyereket. Négy lépésnyire lehet mögöttünk, amikor megérzem a jelenlétét, és hátrakapom a fejem. Nincs rá írva, hogy ő az anya, a mozdulatai sem jelzik, az arca is semleges, mégis tudom, hogy ő az.
2019. augusztus 28.
– Szia, Töpörtyű! Hát nem ismersz meg? – pár hónapos kisbaba fekszik álmomban a térdemen, hozzá beszélek. Mosolyt akarok varázsolni az arcára, azt a jellegzetes babamosolyt, amitől elolvad az ember, amivel nem lehet betelni. Az anyja is ott van velünk a helyiségben, de csak jelzésszerűen, mint egy arc nélküli, alaktalan massza, amit még nem faragott ki az álombéli szobrász, és már nem is fog, mert nem konkrét értelemben van jelen, csak fogalmilag – az Anya elvont figurájaként. Ha megmozdulna. De nem mozdul. A háttérhez tartozik, és nem válik ki belőle, még annyira sem, mint egy dombormű mellékalakja, mert nem ő fontos, hanem a kisbaba. Azt szeretném, ha felismerne, és rám mosolyogna. Nem lesz könnyű. Mintha évek teltek volna el azóta, hogy utoljára láttuk egymást. Te vagy a keresztanyja, magyarázza egy másik nő, aki ott ül velem szemben egy széken. Fekete, rövid haja van, az arcát is látom, fiús, szép, fiatal. Nem igazán értem, mit keres ott; egy pillanatra azt gondolom, ő a pszichológusom, és a helyzet, amiben vagyunk nem a valóság, csak egy megrendezett terápiás szituáció. A kisbaba az ölemben már mosolyog, és elégedetten kapálózik. Minden rendben lenne, ha a helyiség állapota nem aggasztana. Mintha egy pincében lennénk, az anyához egy ágy tartozik, hozzánk egy-egy szék, a falakból süt a hideg, mállik róluk a vakolat, a plafonról egy ponton rozsdaszínű víz csöpög. Le egyenesen a lábam elé, hátrébb kel húzódnom, nehogy a kisbaba szemébe csöppenjen. Én vagyok a keresztanya. Hol jártam évekig, hogy így tönkrement minden?
2019. augusztus 27.
Itt Most Minden Tökéletes. Ha esik, ha fúj. Reggelente fél méteres hullámok verődnek az arcomba, amikor úszom. Ha Zánka felől úszom be és Révfülöp felől jövök ki, a víz oldalról ér, mellben egészen jól elboldogulok, még akár gyorssal A hátúszás estére marad, addigra már többnyire csillapodik a szél. Nyugalom van, hűvös nyugalom. És izgalom. Lázas, boldog élni akarás. Ahogy a nem tükörsima vízfelületen, mint apró ezüsthalak ugrándoznak a fény darabkái. A végtelen idő törik szét ilyenkor ezernyi, százezernyi, milliárdnyi pillanatra. Jegyezd meg ezt a pillanatot! Az összeset!
2019. augusztus 26.
„A Szaturnusz és a Plútó közeledése a Mérleg-szülötteknél problémákat okozhat az egzisztenciális életben. A veszteségtől való félelem miatt elsősorban a térdük táján érezhetnek fájdalmat.” (Gyógyító horoszkóp) Haha. Milyen következményekkel járna, ha a Szaturnusz és a Plútó nem közeledne, hanem távolodna? Egyébként a könyököm fáj napok óta, nem a térdem. És csak a TV-műsort akartam megnézni.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
