NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2026-08-05 11:34 Összes olvasás: 111396| 655. | [tulajdonos]: ... | 2020-03-28 01:00 | 2020. március 27-e, péntek
Az önkéntes karantén mintha erősebb visszatartó erő lett volna, mint a hivatalos. Legalábbis egyelőre. Most, hogy közzétették a holnaptól (ápr. 11-ig) érvényes ún. kijárási korlátozást, az emberek (legalábbis az itteniek) mintha felszabadultak volna a hallgatólagos kijárási tilalom alól, sokkal nagyobb számban jelentek meg ma az utcákon, mint az előző napokon: babakocsis párok, parkban beszélgető fiatalok, nemzeti dohánybolt előtt cigarettázó mindenféle korúak (talán nagyon idősek nem)… Még egy dülöngélő részeggel is találkoztam. Hol rúghatott be? Igaz, én is túlmerészkedtem a határon, amit eddig tiltott sávnak tekintettem, de ezt egyszer már három napja is megtettem, és akkor (este fél tíz körül) egyedül álltam a Kossuth téren. Eléggé nárcisztikus (már-már mefisztói) érzés volt: mintha enyém lett volna az egész város (Debrecen). Az időjárás nagymértékben javult -- lehet, hogy csak erről van szó?
Hogy hányféle járványügyi bugyra van a ránk szakadt mikro-pokolnak, az majd csak ezután dől el. Én mindenesetre beleszaladtam ma az egyikbe – kétszeresen is. Előbb egy döglött macskával találkoztam a Jókai utcában (már érezni a szagát, valószínűleg elgázolták), majd egy száguldozó autó elől menekülve a Tanító utcában találtam magam, amit eddig elkerültem, mert a másik vége a Mester utcában torkollik, ahol az esti néptelenség ellenére nagyobb a gyalogosforgalom (az autókról nem beszélve). Az egyik ház előtt elhaladva penetráns dögszag csapta meg az orromat. Nem tudtam megállapítani, honnan jött: az udvarról, a pincéből vagy neadjisten a házból magából. Meghalt valaki odabent, vagy csak egy másik döglött macskát dobott félre valaki? Az utóbbin nem csodálkoznék. Amióta az emberek önkéntes karanténban töltik a napjaikat, az autóvezetők egy része úgy felbátorodott, hogy életveszélyesekké váltak miattuk a kis utcák. Egy pár napja, ha feltűnik egy autó, azonnal a falhoz lapulok, akkor is ha a vezetője történetesen nem képzeli magát szuperszonikus repülőgép-pilótának. Holnap felhívom az önkormányzatot a dögök miatt, bár én itt csak jöttment vagyok, és egy kicsit csodálkozom is, miért nem az itt lakók intézkednek. Társadalmi csapda a la Hankiss? Vagy mindenki elkapta a koronavírust, és senki nem érez rajtam kívül szagot?
A mai futásommal (amíg a dögvész el nem vette a kedvemet) megpróbáltam illusztrálni a láthatatlan közönségnek, talán éppen egy koronavírusnak, hogyan képzelem el az időt: olyan valaminek, ami hol lelassul, hol nekiiramodik, máskor visszafordul, tekeredik, ágakat-bogakat növeszt, szétáramlik, megszűnik, majd újra keletkezik, a semmiből. (Vagy miből.) Szóval azt, hogy az idő minden csak nem egyenes irányú mozgás. Inkább tánc. Minimum pókszaladgálás (ahogyan azt egy akváriumból kiszabadult fóka elképzeli).
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
