NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2026-02-27 05:42 Összes olvasás: 101956| 450. | [tulajdonos]: ... | 2019-09-23 23:22 | Nosztalgia emlékvonat (vázlat)
Az első kocsiban egy parasztgazda ül. Földjei vannak, lovai, cselédei. Kitagadja az egyik lányát, mert nem az mást szeret,mint akihez feleségül akarja adni. Halála előtt két évvel szélütést kap – ma stroke-nak nevezik. Ő az üknagyapám, Balogh István, a dinnyés. Dinnyéit szekérszámra hordták az árusok a városokba. Ő terjesztette el a Körösök vidékén a sárga bélű, bolgárdinnyét. Annak a magjából, meg a többi fajta dinnye magjából is több generáción keresztül vettek mintát az utódok, én is őrzök még egy maréknyi sárgadinnyemagot egy szalalkális dobozban, amit a nagymamámtól kaptam halála előtt pár héttel.
A második kocsiban egy termetes asszonyság ül egy katonaruhába öltözött sovány, kis emberke mellett. Az asszony, mint a Száz év magány Ursulája, a világ legtalpraesettebb amazonja, mindenhez ért. Fiatal lány korában, amikor még Balogh Erzsébetnek hívták csipkét vert, zongorázni tanult, volt egy hatalmas ládája tele hímzett kelengyével. Még tartott a második világháború, amikor beleszeretetett egy szegény, hadirokkant fiatalemberbe. Az apja másnak szánta, ő nem tágított, inkább vállalta a cselédsorsot, minthogy a szerelmet feláldozza az örökség oltárán. Romantikus lelkű lány volt a dédanyám, imádta az indiánregényeket. A háború után elszedték volna mindenét, amit örökölt volna, de ezt akkor még nem tudta. A semmiből épített a férjével házat; kecskét, tehenet, lovat tartott. A hímzéseiért és a horgolt terítőiért távoli falvakból érkeztek a szépre éhes asszonyok. Két férje volt, az első, a dédnagyapám, akit Krucsó Ferencnek hívtak, hamar meghalt. A háborúban szerzett hasi sérülése miatt rossz volt az étvágya, nem mintha lett volna mit enniük. akkoriban. A második férj sem élt sokáig, ő is fele akkorának látszik a fényképeken, mint a dédnagymamám. Kubik István volt a neve, így lett a dédnagymamám Kubikné. De mi csak Tubi mamának hívtuk.
A harmadik kocsiban egy tizenhét éves lány ül: Krucsó Zsuzsánna. Hajszálon múlt, hogy jó vonatra szállt, és nem arra, amire 1944-ben egy szerdai napon a nagyváradi zsidók nagy részét felpakolták. A ház alatt, ahol a nagymamám szolgált a testvérével, volt egy vas-és festékkereskedés. A bolt kuncsaftjai közé tartozott egy sarkadi zsidó ember, akinek a feleségével és a két lányával együtt be kellett vonulnia a váradi gettóba. Megrakott szekérrel érkeztek, mégsem maradt semmijük. A vaskereskedő Zsuzsánnát, a cselédlányt küldte be szerdánként egy kosár élelemmel a gettóba. A legkedvesebb üzletfelei voltak, nem ártottak neki soha. Az egyik szerdán nagymosás volt a háznál. Zsuzsánna aznap nem ért rá élelmet vinni a gettóba a két vele egykorú lánynak és a szüleinek. Másnap tudta meg, hogy a gettó lakóit, amíg ő a ruhákat mosta, vonatra pakolták, és elvitték messzire valahova, táborokba, ahol bizonyára meghaltak, mert a háború után hiába tudakozódott utánuk, nem akadt nyomukra. Sokszor emlegette, hogy ha aznap nincs nagymosás, őt is elviszik. Pár nappal a nagymosás után az oroszok bombázni kezdik Váradot. Zsuzsánna gyalog indul haza a Komádi melletti kis faluba, Újirázra. Egy fiatal katonának, Hegedűs Istvánnak, akivel Zsuzsánna pár héttel a bombázás előtt ismerkedett meg, elege lesz a háborúból, ott hagy csapot-papot-csapatot, és a lány után indul. Útközben majdnem lelövik a románok, de szerencsére tud románul, kimagyarázza magát, de ijedtében belebújik egy halott német katona ruhájába, amiben hemzsegnek a tetvek. Újiráz határában elfogják az oroszok, kis híján agyonlövik, de kézzel-lábbal, valahogy ezúttal is kimagyarázza magát. Első napja Zsuzsánnáéknál tetűirtással telik.
A negyedik kocsiban Anyu és Apu ül a lakodalmuk másnapján, a nászéjszakájukat követően. Kilenc hónap múlva születek meg Budapesten, így kerülök az ötödik kocsiba. A hatodikban ülnek a gyerekeim. A hetedik kocsit még csak ezután fogják a szerelvényhez csatolni.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
