NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2026-09-25 14:50 Összes olvasás: 115486| 427. | [tulajdonos]: ... | 2019-09-07 16:30 |
2019. szeptember 5.
Mama haja barna volt, de én már csak arra emlékszem, amikor megszürkült, aztán egyre fehérebb lett. A derekáig ért, fodrásznál nem járt vele soha. Reggel megfésülte, befonta, kontyba tekerte, hajtűvel rögzítette, este szétbontotta az egészet, kifésülte belőle a csimbókokat. Sokszor végignéztem gyerekkoromban ezt a műveletsort a nagyszobából, ahol az unokatestvéreimmel aludtam, ébredéskor, elalváskor. Az ajtó üvegablakát csak egy vékony tüllfüggöny fedte, látszott minden, ami a tükör előtt történt, csak egy kicsit haloványabban. A konyhának ugyanis nem volt ablaka, ha valakinek dolga volt bent, fel kellett kapcsolnia a villanyt. Egyszer hamarabb ébredtem, mint máskor, ki kellett mennem pisilni a fürdőszobába a bilikhez. Mama az előszobában hálóingben, állt leeresztett hajjal. A reggeli napsütés átvilágított a haját és a hálóingjét, olyan volt, mintha belőle áradna a fény. Amikor meglátott, ölelésre tárta a karját. Én megilletődve bújtam oda hozzá, nem voltam hozzá szokva az ilyen puha mozdulatokhoz. Anyu nem ölelgetett bennünket, apám és a rokonai meg csak a vaskos tréfák és a megszégyenítés eszközeként ismerték az intimitást. Finom illata volt a Mamának. A vasalt hálóing és a meleg test szaga keveredett benne, nem hasonlított semmihez.
Mindez ma reggel a tükör előtt jutott eszembe. Olyan türelmetlenül tépkedem mindig a hajamat, ha egyáltalán eszembe jut megfésülködni. Hogy bánok magammal? A Mama nem csak ránk és az őt körül vevő tárgyakra szánt elég időt, hanem saját magára is. Ahogyan ő fésülködött, az külön szertartás volt. Meg kellene ezt végre tanulnom.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
