NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2026-07-29 02:09 Összes olvasás: 111014| 289. | [tulajdonos]: a-feljárónő | 2018-11-30 13:59 | Túladagolja az életörömöt, agyoncukrozza a tejszínhabot, nem veszi észre, hogy a napraforgó halott, ezt olvassa a fejemre egy hang, mint valami bíró a törvényszéken, tárgyalás nincs, nem véd meg senki, nincs kinek megbánást tanúsítani vagy büntetlen előéletre hivatkozni, ülésterem sincs, a hang közvetlenül a fejem felett szól, és én ott fekszem alatta az üres semmiben. Legalább a képeket látnám, a halott napraforgót, a tejszínhabot, amit, a fene egye meg, úgy látszik, megint elcukroztam; ha csak valamicskét is érezhetnék abból a túladagolt életörömből. De csak a szavak vannak megint. Nem várom meg az ítéletet, inkább felébredek.
Előtte egy épületben bolyongok, ahogy szoktam, de a részletekre nem emlékszem. Ha csak egy szálat megtalálnék, fel tudnám gombolyítani ez egészet, de nem erőltetem. Valami biztosan unja már a bennem a folytonos bolyongást, és lehet, hogy így maradok le a lényegről.
Egy még korábbi álomban Vajdics mama utcájában járok késő éjszaka; az utca legelejéről indulok, onnan, ahol a Mama háza állt, előttem a nyílegyenes út, azon akarok végigmenni. A mama már nem lakik itt, álmomban így tudom, azt, hogy halott, már megint nem akarja bennem valami belátni. Egy férfi áll az udvaron vesszőseprűvel a kezében, biztos, hogy jó helyen járok, kérdezi ijesztően nyájasan, ez itt a ………………. utca, és egy nevet mond, amit nem ismerek, talán nem is értem, amit mond, mintha egy számomra ismeretlen nyelven beszélne. Elbizonytalanodom, túl kedves ez az ember, ha ember egyáltalán, nem bízom benne, magabiztosságot erőltetek magamra, és úgy teszek, mintha tényleg tudnám, mit keresek ott késő éjszaka. Talpig érő barna köpeny van rajtam, olyan, mint a kapucinusok csuhája, csak az anyaga vékonyabb, és nincs alatta semmi, érzem, ahogy a meztelen lábaim egymáshoz dörzsölődnek, amikor futni kezdek. Kutyák erednek a nyomomba, koromfekete mindegyik, és nagyon hamisak, már itt vannak a sarkamban, de ekkor a semmiből másfajta kutyák ugranak elő, hogy megvédjenek. Hófehér szőrmókok, nem lehet megállapítani, hányan vannak, bolondos ugrándozással szorítják vissza a hamisakat, aztán az ölembe ugranak, majd a földön hemperegnek, mégis olyan hihetetlenül tiszta a szőrük, mintha most húztak volna elő őket a mosógépből; jólesik hozzájuk érni, mégis valahogyan túl steril az egész.
Aztán elérjük a síneket. Lehajtható fedelű korláton lehet csak átmenni a túloldalra, olyan, mint egy felnagyított retesz. Jobboldalt kivilágított fülke, egy asszony ül benne mereven, mint egy viaszbábu, neki mondom, mintha megerősítést várnék: itt a határ. Átsietek a kapun, és lecsapom a reteszt: a kutyák nem jöhetnek velem. Térdmagasságig ér az egész, simán átugorhatnák a kis bolondok, de nem teszik.
Közben eszembe jutott a közbenső álom is. Egy lakótelepi lakásban valahol a felső emeleten egy fiatalember szobájában sepregetek nagy buzgalommal. Eredetileg mintha szerelmeskedni mentem volna fel vele, ez is benne lehetett legalábbis a pakliban, mert egyszer csak félreteszem a seprűt, és melléfekszem az ágyba. Arra a tanítványomra hasonlít, akinek elalvás előtt még elolvastam az üzenetét a fészbukon, megbetegedett, így szólt az üzenet, ezért nem tudott jönni órára. Vicces fiú, a hiányos spanyol tudásával is állandóan szóvicceket gyárt, ő az egyik kedvencem. De az ágyába hiába fekszem be álmomban, ő szó nélkül feláll mellőlem. Akkor veszem észre, hogy egy fiatal lány is ott van velünk a szobában, húsz évesnél nem lehet több. Folytatom a takarítást, hagyom, hogy ők legyenek együtt, aztán egyszer csak megáll a kezemben a seprű: már megint ingyen dolgozom. Nincs szükséged takarítónőre, kérdezem a fiútól, én szívesen eljövök máskor is, ha kell, ezzel a lakással két-három óra alatt végzek. A fiú bólogat. Természetesen nem ingyen csinálnám, teszem hozzá.
Haha. Jobb lett volna azt az álmot tényleg inkább elfelejteni. De mi lenne akkor kedvenc szórakozásommal, az önkínzással? Háztartás feladatok + a folyamatos múlt idő (imperfecto) – ez volt a harmadik lecke anyaga a spanyol csoportban két hétig, tegnap áttértünk a pluscuampercfecto használatára, új témánk: régi tárgyak a padláson.
Gonosz kis ördög a tudattalan. Filmrendezőnek képzeli magát, de olcsó kis szappanoperákra futja a csak a tehetségéből. A film címe: A feljárónő. A főszerepben: Vajdics Anikó.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
