NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2025-07-02 08:08 Összes olvasás: 88646| 283. | [tulajdonos]: vagy-mégis-a-harmadik | 2018-11-25 23:36 |
| Ketten voltunk. A Másik a széles úton haladt biciklivel. Nekem egy jóval keskenyebb gyalogút jutott, pontosabban, azt választottam, mintha erősködtem is volna, hogy jó lesz nekem az is. Szorosan egymás mellett vezetett a két út, de amíg a másik hegynek felfelé tartott, addig az enyém lefelé vitt, és csúszott, mintha jeges lett volna. Amikor a lábam alatt síkossá vált az út, a jobb kezem alá egy korlát került, abba kapaszkodva hagytam magam csúszni, mint egy szánkót. Teljesen sötét volt, nem láttam semmit, csak a korlátot éreztem a kezem alatt és a síkos talajt a lábam alatt. Hirtelen elfogyott az út, és én ott álltam egy szakadék szélén, de az már nem a hegyhez tartozott, hanem egy hatalmas, felhőkarcoló magasságú épülethez. A legtetején álltam; a tető elemei, mint egy szabálytalan kristályszerkezetű anyag vagy egy sokdimenziós tér, össze-vissza minden irányba mutattak, elképzelhetetlennek tűnt továbbhaladni rajta, én mégis megpróbáltam. Tom Cruise küldetése a Mission Impossible-3-ban kutyafüle volt ahhoz képest, ami rám várt. Ekkor hangot hallottam a hátam mögött. Hátrafordulva egy kényelmes nappaliba pillantottam be, a közepén széles lépcső vezetett a mélybe, mintha egyenesen nekem teremtette volna oda a Jóisten. Miért nem azon megyek, kérdezte a hang, sokkal egyszerűbb lenne. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
