NAPLÓK: Metz-Művek Legutóbbi olvasó: 2026-07-28 22:39 Összes olvasás: 34208Olvasói hozzászólások nélkül| 27. | csödö: ja, így beugrott, | mos: átirat | 2016-05-29 21:53 | és lehet, hogy tényleg erre emlékeztet, de arrafelé mocorog bennem valami, hogy az első sorok, attól függetlenül, hogy akár érvényesek is lehetnek, (bár nem mindegyikkel értek 100%-osan egyet, elhalványulnak az utolsó sor mellett. persze kell fölvezetés, és íg lehet, hogy megállják a helyüket, de nem tudom fölfejteni, hogy nekem miért volt döbbenet az utolsó sor. úgy fogalmaz meg valamit, ahogy még nem olvastam. és lehet, hogy csak nekem, bennem működik ez így, viszont . nem is tudom, hogy itt mi a viszont. talán egyszerűen tök új, a tökúj dolgok meg fölpezsdítőek.
lehet, hogy ez egy ilyen nap, ma Robinak, a méhésznek segédkeztem és hasonlóan éreztem magamat. új, élvezetes, attól függetlenül, hogy vagy 10-szer szúrtak meg a méhek. az 5-6. után olyan, mintha betépnél, indokolatlanul röhögsz, Robi a 9-edik után megkérdezte, hogy végül is mire hajtok, azt tudtam sírva röhögve kibökni, hogyhát már nem vagyok benne biztos. valóban, ez így leírva nem vicces, de eredetileg ezt valami naplóbejegyzésnek szántam és másnak szántam, sokat hozzá akarva tenni arról, hogy milyen is lenne az életem, úgy, ahogy az lenni hivatott, de köszönetként ezért a verssorért, habár nem teljes egészében, de ezt az élményt most neked adom. egy olyan munkát, ami örömmel töltött el és fölidézett utopisztikus közös elképzeléseket az életről Ildivel; és nem Ildinek adom, mert nem érdemli meg, már csak azért sem, mert nem írhatom le az igazi nevét, akármennyire is szeretném. a te nevedet leírhatom, akármennyire is nem tudom, hogy mi az. ha zavaros vagyok és szenvedélyes, esetleg érthetetlenül kitárulkozó, az csak a méhek által a szervezetembe juttatott anyagoknak köszönhető. elnézést érte. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
