NAPLÓK: Magam Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 20:49 Összes olvasás: 12329| 1. | [tulajdonos]: naplóégetés | 2003-10-07 17:01 | Vicces. Épp egy hónapja égettem el a naplóimat. Két teli füzet:1971-ben kezdtem, 12 évesen. Persze mostanában már nem írtam, az utolsó folyamatos bejegyzések 1980-ból származtak. Aztán anya voltam, alkoholizáló férj mellett családfenntartó, később szülőkhöz gyerekkel visszasomfordáló elvált nő. Kinek volt kedve-ideje naplót írni? Meg aztán nem is foglalkoztattak az "élet nagy kérdései", dolgoztam, és az óvodában-iskolában igyekeztünk megfelelni.
Az égetés hirtelen ötlet volt, egy hétköznap éjszaka, amikor nem tudtam elaludni. Végigolvastam, aztán elégettem mindent. Persze, voltak előzményei: tíz éve, apám halálakor minden régi papírja előkerült, a naplói is. Váratlanul halt meg, különben biztos gondoskodott volna róla, hogy ne olvashassuk. Vagy mégse? Ő tudott az én naplómról, és mindig mondta, hogy el kell tenni, meg kell őrizni. Szóval amikor már volt rá erőm, elővettem a dobozait: mindenféle feljegyzés, érdekes, érdektelen - olvasgattam. Aamikor kezembe akadt egy szerelmes levél, amit a születésem napján írt a szeretőjének: félretettem az egészet. Azóta sem nyúltam hozzá. De az én lelkemben ne turkáljon se a gyerekem, se más, amikor már nem akadályozhatom meg.
Régen gyújtottam tábortüzet, nem gondoltam volna, hogy ekkora füsttel jár a papírégetés. Amikor már ijesztő füst gomolygott a konyhaablakon kifelé, bezártam az ablakot. Akkor meg azért ijedtem meg, hogy a fölöttem lakó esetleg kihívja a tűzoltókat, ha beszivárog hozzá a füst a szellőzőn. Úgyhogy szorongásba fulladt ez a jó kis drámai jelenet.
Az a legrosszabb benne, hogy nem volt kinek elmesélni. Ahogy tegnap se tudtam kivel megosztani a kínt, hogy a gyerek már megint abbahagy egy iskolát( immár a másodikat, és nem egészen egy hónap után), megint kezdi szőni valószinűtlen álmait, és megint ugyanott vagyunk, mint 2 éve, amikor leérettségizett.
Pocsék dolog a magány. Szeretnék sikítani. Mint középiskolás korunkban, amikor az alagútba jártunk kiordítani a lelkünkből a feszültséget. Mostanában jöttem rá, hogy az ötlet nem saját volt: a Kabaréból loptuk, Lisa Minellitől.
Ennek a naplónak az az előnye, hogy illetéktelenek nem találják meg. Hátránya, hogy bárki elolvashatja, és az olvasót nem fogják szórakoztatni sirámaim és önsajnálatom. Hát akkor tudjátok mit: ha zavar, ne olvassátok, hagy írjam nyugodtan. Magamnak szól. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
