"A politikáról is elmondhatjuk, hogy az ideája eltűnt, de a politikai játszma folytatódik, titkos közönnyel a saját tétje iránt. (11.)
...transzpolitikusok lettünk, vagyis politikailag közömbösek és nem-különbőzőek, androgünek és hermafroditák, miután magunkévá tettük, megemésztettük és elvetettük a legellentmondásosabb ideológiákat, már csak az álarcot viseljük, és gondolkodásunkban - talán tudtunk nélkül - a politika transzvesztitái lettünk" (26. - 27.)
Amikor a dolgok, a jelek, a cselekedetek megszabadulnak az ideájuktól, a koncepciójuktól, a lényegűktől, az értéküktől, a referenciájuktól, a kezdetüktől és a végüktől, akkor végtelen önreprodukciójuk veszi kezdetét. A dolgok tovább működnek, amikor az eszméjük már régen letűnt. (11.)
Mindannyian hitetlenek vagyunk, illetve a művészet vagy a szexualitás ('vagy a politika') transzvesztitái. Nincs többé sem esztétikai, sem szexuális ('sem politikai') meggyőződésünk, de hirdetjük mindkettőt. Mindenki a kinézetét keresi. Minthogy ma már nem indulunk ki a saját létezésünkből, csak egyet tehetünk: látszatot teremtünk..." (24.-25.)
Jean Baudrillard: A rossz transzparenciája
Jól megértsük tehát, 1. ma már valaki akár akarja, akár nem, elsőkörben IDEGEN URAKAT szolgál. Strukturálusan. A magyar úr fakultatív, ilyen értelemben mindegy, hogy milyen. 2. ma már nincsenek konzervatív, liberális, szociáldemokrata, autoriter, legitimista, anarchista stb. emberek; csak ezeket reprezentáló jelmezek a jelentés-fosztottság békebeli apokalipszisében. 3. a nem TELJESEN rossz magyar urat is jobb szolgálni, mint akár a legjobb globális mechanizmust. |
