NAPLÓK: Maxim Lloyd Rebis
Legutóbbi olvasó: 2026-08-25 02:05 Összes olvasás: 7614| 39. | [tulajdonos]: harmincegyedik bejegyzés | 2025-11-18 10:33 |
31.-
Úgy izgulok! Létperifériám egyik kisbolygója közeledik az isteni számhoz! A 777. szövegvéleményezés szakrális pillanatához. Jó jel, hogy a 666. nem tudatosult bennem. Átaludtam a nadír-pontot, memória radír dörgölődött arra a kritikai szösszenésre. De most! Most résen leszek. Innen a hetedik igazi felkiáltójel kell hogy legyen a számomra. Mit ír majd a szövegben a szerző és hogyan? Mit fog kiváltani belőlem? Mire ragad majd? Persze meg lehet hekkelni a helyzetet mint egy balatoni büfét, és mehetnék biztosra is, de én véletlenre, találomra, ahogy puffan úgy zuhanra vágyom. Borzongok a kiváncsiságtól. Tegnapelőtt álmomban én voltam a halál. Misszionáriusok csengettek be hozzám vitatkozni. Felteszem a mormon hittel kacérkodó kolléganőm ízléstelen választására reagált így a kis tudattalanom. Aztán egy takaros parkban önismereti csoportfoglalkozáson vettem részt. Előttem a földbe döfve egy kis karó meredezett, egy csinos jégmadár-kolibri faragvány kapaszkodott rajta. A világ kismillió mélyrétege olyan csodálatos! A felszínt meg dugja fel magának minden materialista. Erről jut eszembe! Mindenki, aki szövegeket kohol, pláne ha még 'képeleg' is hozzá, az ellátogathatna végre a Szépművészeti időszaki kiállításra. A nem elmenetel rettentő aszimetriára utal. Ugyanis.
-.31 |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
