Már csak a borfolt
az abroszon juttat eszembe.
Vérpiros pötty volt,
mint tűszúráskor az ujj begye.
Aztán szétterült,
sebzett szélű, nagy pacává vált.
Majd barnává szelídült,
a súrolókefe hiába sikált.
Én láttam a foltot,
- a foltodat -,
bár a nagyanyámtól kapott,
hófehér damasztot
közben foszlányokká
szaggatta az idő.
