NAPLÓK: JÓ ÉJT! Legutóbbi olvasó: 2024-05-08 19:56 Összes olvasás: 13586| 87. | [tulajdonos]: Semmiség | 2018-10-30 13:16 |
Hogy hogyan csináltuk? Könnyen, légiesen. Büntetendő? De hisz nem is árultunk semmit.
Eric találta ki, hogy valamit bizniszelnünk kéne. A kábszer túl kockázatos, a nőkkel pedig csak a baj van. Az arckrém ötlete bennem merült fel. De mivel egyikünk se értett a kémiához, nem mertünk nekiállni kotyvasztani. Mit bánom én, ha valakinek lemarja a fél pofáját. De bevizsgálható. Bizonyító erejű. És ez sajnos minden fizikailag létező dologra igaz. Így semmi se maradt. Pontosabban, A SEMMI. Azt még csomagolni se kell. Végül is, a chipsnek is fele levegő, mégis veszik.
Megírtam a hirdetést. Eric fél óra alatt fotosoppolt egy nagyon kifejező, élethű képet a semmiről. Felnyomtuk az összes létező online felületre.
Másnap lefagyott a gmail-em, megbénította a sok üzenet. De rácsesztünk volna, ha valamit árulunk, most egyesével celluxozhatnánk. Egész nap válaszolgattam a levelekre, egészen lezsibbadt a jobb kezem. Ki hinné, hogy ilyen megterhelő a semmittevés.
Másnap még többen írtak. Harmadnap megháromszorozódott az igénylők száma. Nem bírtam egy kézzel, egyszerre két laptopon nyomtam az ipart. Három hónap alatt annyi pénz lett a számlánkon, hogy alig tudtuk megszámolni a nullákat.
A bajok ott kezdődtek, hogy megvádoltam Ericet, hogy ő kevesebbet dolgozik. Ő napi három kávé, és napi öt cigiszünetet tart. Így az összegnek kevesebb, mint a fele jár neki. Azzal vágott vissza, hogy én többet járok pisilni.
- A lányok ilyenek, mert kisebb a húgyhólyagjuk! – csattantam fel.
- Nekem meg nagyobb a tüdőm!
Ezt már nem tűrhettem tovább. Merényletet követtem el üzlettársam ellen. Elkezdtem az ő nevében csomagokat küldeni az ügyfeleknek. A dobozokban épphogy csak több volt, mint a semmi: egy-egy apró bizsu, plüss figura, képeslap. Tudtam, hogy ezzel tönkreteszem. Mert az emberek semmit akarnak kapni. Ha valamit kapnak, csalódnak. Átverve érzik magukat. Fel is jelentettek minket a fogyasztóvédőknél. Igen, sajnos mindkettőnket, nem csak Ericet. Mert Eric köpött. Még spanyolcsizmát se kellett viselnie. Egy szál nyavalyás cigarettáért beárult.
Nem értem, mi a jó a dohányzásban. Beszívja, kifújja, és nem marad belőle semmi. Én a pénzzel vagyok így. Szeretem mielőbb elkölteni. Ne is lássam. Akkor költekezésre csábít. Így még az előtt elszórom apróságokra, hogy valami különösen költséges dologba fektetném.
Tök hülye vagyok, mondhatjátok. És igen. De ezt úgy hívják, stílus. Majd egy márka, egy brand. Jelszavai: könnyű, légies. Mint egy ponyvaregény. Azt szeretjük benne, hogy nem szól semmiről. A valami feladat és felelősség. Az meg kinek kell?
- Senki többet harmadszor?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
