Janus: Március delén
Itt ez a föld talpam alatt,
mely volt már sír, és víg vetés,
összeolvad, máskor szakad,
öröm terem, majd szenvedés.
Itt ez a föld, édes hazám,
szülőföldem és otthonom,
itt nevelt fel édesapám,
majd itt lett sírja fájdalom.
Itt ez a föld, sorsok lánca
hol tízmillió szem feszül,
vagyunk egymás honfitársa,
de mégis van, hogy ellenül.
Márciusban nézd a tájat,
a hóvirágnak szirmait,
gyönge zöldjét tulipánnak,
és kelyhét melyben vér lakik!
Kokárdának színét festi
a hősök porán nyílt kehely,
múltat, jelent egyesíti,
hát legyen haza ez a hely!
Becsület kell, és emberség,
igazság és igaz tettek,
de nem kell király és fenség,
kik lopnak és megvezetnek!
Valósággal nézz tükörbe,
nézz szemébe, ki onnét néz,
neki higgy, az életébe’
a tévé hazug s megigéz!
Tűzz kokárdát mellkasodra,
és költőnk verse járjon át,
lelked engedd dallamokra,
és énekelj egy új hazát!
|
