NAPLÓK: Imago
Legutóbbi olvasó: 2026-08-05 20:23 Összes olvasás: 12739Olvasói hozzászólások nélkül| 27. | [tulajdonos]: Müezzin/Rizóma | 2019-03-11 21:48 |
(Szólamok – Egy pécsi perc)
-A müezzin énekel.-
Fülünkbe kúsznak a hangok és belérezeg a lágy neuron-processzor.
Az ablakon kitekintve – látom a tér rizomatikus széttagolódását. Csillagképekre, űrre.
Bennünk bolyongó emlékek rendszerére.
Mindenhol megtalálhatóak a vonalak. Önmagunkhoz is vezet egy.
Vagy sok. Száz. Önmagunkból kihullva megtanuljuk.
Az egyetem labirintus. – Néha féltem a folyosókon –
A bennem élő kép most már tiszta és teljes.
A lehetetlennel határos távlatok.
Amikor reggel felébredek és az anyag formákba rendeződik.
A szisztematikus egymásrautaltság.
Asszociatív álom.
A fejemben álmaid
megszűnnek tündökölni.
Könyvtár. Harangok játszanak. Dzsámi. Egy tér.
A tisztás.
Miért rémülsz meg, ha a szemedbe nézek? Miért félsz?
Tudom, hogy megtalálsz. Egy lány leszel.
Egy eszme.
A müezzin elhallgat.
És mi?
Sírunk. |
|
| 26. | [tulajdonos]: Vonatút-víziók | 2017-12-19 16:04 |
Vonatút-víziók
1. Body snatchers
Állomások
fényérzékeny fóliája.
Másolatok hada:
Kópiák, armada.
Nincs visszatérés
A szemre lomb terül.
Kivirágzik a mélység
A vér
A víz
Az űr
Átsugárzik önmagába:
Áthull.
2. Test-rab
Erek hálózata.
Halálé.
Elhallgatott a táj.
Belőlünk ébred.
3. Mikro
Alvó halott
A szeme szikraszín
Ajkán a hó
Előtűnt pórusok.
4. Ólom
Napfény, homály
A kéreg mély, sötét.
Nem lépted át
Az ébrenlét körét.
Az álom fogva tart.
Minden pazarló mozdulatoddal
többet veszítesz.
|
|
| 25. | [tulajdonos]: A világ pusztulása | 2017-10-10 15:29 |
Nincs érdekesebb dolog, mint látni a világ születését.
Nincs felemelőbb élmény, mint látni a világ pusztulását. |
|
| 24. | [tulajdonos]: Belémmartak | 2017-07-15 02:53 |
Vértelen ajkak
Belémmartak
A koponya-börtön
sötétsége
bőrömre csorgott.
Horgok
hegyére tűzve
Zuhantunk
a titkokkal
terhes
űrbe.. |
|
| 23. | [tulajdonos]: Magzatok | 2017-07-15 02:49 |
A folyosó önmagába nyílt. Járatok jöttek létre, úgy keletkeztek, mint a magzatok. Az idegvégződések fénylettek. Csupasz membránok olvadtak egymásba.
Organikus forma. A szerkezetek rendje.
A létezés kontúrjai. |
|
| 22. | [tulajdonos]: A tükör ; Folyosók | 2017-07-15 02:42 |
A tükörbe néztem és egy arc bámult vissza rám, amit nem ismertem. Dermesztő volt.
A pórusok megnagyobbodtak, kráterszerűen magukba omlottak. Hallottam a testnedvek csobogását.
Hangokat préseltek ki magukból a belső szervek. Szóltak hozzám, társalogtak. |
|
| 21. | [tulajdonos]: Üzenet | 2017-07-15 02:03 |
Kedves M. Karácsonyi Bea,
Nagyon örülök, hogy olvasta a szöveg(ek)et és elnyerték a tetszését!
Üdcözlettel:
Bazsó Ádám |
|
Olvasói hozzászólások nélkül| 19. | [tulajdonos]: Torokszorító titkok | 2017-07-14 23:43 |
1.
Mamával reggel sokszor beszélgettünk. A rémálmairól mesélt. Együtt jártunk valamilyen ismeretlen tájon és belényilallt a félelem, hogy elveszhetek vagy valaki talán elrabolhat. A szobaajtót látta kinyílni az ágyból, ahol feküdt. A nyílás sötétségéből egy szörnyű, ráncokkal barázdált banyaarc bukkant elő. Csillogó boszorkányszemek tekintettek rá, gonoszan, rovarszerűen. Egy öregasszony üldözte szüntelen. A bejárati ajtóban ott állt az ördög.
Budapesten járt, keresett valakit. Végigkutatta az egész várost, mindenhol romok és pernye. Hamu szállingózott. Egy gangos bérház emeletéről tekintett le rá az, akire végül rálelt.
A bátyját is említette, aki a háborúban esett el.
Íjat fabrikáltunk, nyilakat faragott nekünk nádból. Az erdőt jártuk.
(Nem beszélgettünk eleget. Vagy mégis?)
Az ágy melege a tolldunyha alatt. Szombat reggel. Lázár feltámadása.
2.
Mindenkori emlékek. A megragadhatatlan materializációja. Álmok – anyaggá válva.
A felébredés, a feltámadás után – torokszorító titkok. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
